A Döntés

 

Antemon:
 
Úgy érzékelem, hogy hasznos lehet, ha adott időszakokra vonatkozóan egy rövid, pár soros utalást intézek hozzátok. Lehet, hogy az elmétek ismertnek, vagy közhelyesnek fogja tapasztalni, de pont azok a dolgok mutatnak még le nem tisztult "mélységekre", amiről az elmének vélt tudás érzete támad és a "lépjünk tovább, valami mást akarok" késztetéssel felel.
Érdemes nyitottan fogadni és hagyni, hogy megszülessen a felismerés, vajon miért olvasod pont Te, pont most? Ne az elméd logikájára támaszkodj, csak hagyd, hogy felismerd.
 

Most pedig egy kicsit bővebb átáramlást teszek, mert sokatok vívódik jelenleg. A legtöbbeknél "Döntés" az, ami előtt álltok, vagy azt készítitek elő.
 
Döntés. Mi a jó és mi a rossz választás, vajon jól döntöttem-e?
 
 
 
A pontosabb tartalom a "döntés"-ben, mint utalásban maga a cselekedet a pillanatban.
Amit ti általában annak neveztek, az nem több, mint elmebeli vívódás, gondolatok keresztezése, múltatok alapján hozott félelmek és aktuális késztetések ütköztetése.
 
Ha nyitottá válsz rá, megláthatod, hogy a döntés, mint "periódus" nem létezik. Hiszen azért van fókuszod a fizikai síkban, hogy a fizikai körülmények közt teremthess, cselekedj és tapasztalj. A cselekvést, amivel rendelkezel, kizárólagosan ebben a pillanatban teheted meg. Csak figyeld meg, próbálj máskor mozdulni mint most.
 
Amit pedig cselekedtél, az hatással van a pillanatban felfogható tapasztalás lehetőségére. Kizárólag a mostani pillanat az életed, minden más egy másik síkra vetült fókusz és teremtményeinek (a gondolatoknak) játéka. Ráadásul a fizikai létezésed tökéletes pillanatától kapott lehetőség elvesztegetése, hiszen nem az életedre fókuszálsz.
 
Minden pillanatban már meghoztad a döntésedet, a döntéshez nem kell idő, vagy így, vagy úgy, de már cselekedtél. Dönteni egyébként is csak arról tudsz, amire a pillanat lehetőséget ad, a többi mind az elméd játéka. Ha azon vívódsz, elindulj-e, miközben éppen maradtál még, már döntöttél, hiszen a pillanatodban a maradást cselekedted.
 
Megkérdezlek most Téged, létező tudat, hogy a szabad döntésedből fakadó mostani pillanat, ami a Tiéd és a cselekedeteid sorozatának teremtménye és egyetlen lehetőséged az életed kinyilvánítására, miért is nem éled át? Miért egy másik síkon zajló illuzórikus világban, a gondolataid világában létezel folyamatosan?
 
 
 
 
Fizikai síkra hoztak a késztetéseid, azért, hogy megélhesd a cselekvést, de Te átsiklasz a lehetőség felett, hiszen sokkal fontosabb azon illúzió kergetése, hogy mi lett volna, ha másként cselekszel, vagy éppen az, hogy egy nem létező pillanatban egy nem létező cselekvés majd milyen nemlétező eredményhez vezet egy már nem létező múlt pillanat ködös félelem-gondolata alapján?
 
Ismerd fel, hogy képtelenség tenni valamit a múltadban, képtelenség a jövőben cselekedni, viszont most, ebben a pillanatban itt a lehetőség, cselekedj a szívedből, éld a döntésedet, mert bizony azon már megint túl vagy. Akkora szabadsággal rendelkeztek, amit el sem tudtok képzelni. A tetteitek "elé" a korlátokat is önmagatok építitek az elmétek segítségével és olyan fokú a szabadság, hogy még ebben sem gátol meg titeket senki.
 
 
 
 
Nézd meg a pillanatot és cselekedj, ez a döntés, amíg várakozol elveszted a lehetőségek sorát, bár érdemes felismerni, hogy a várakozás is döntés. Bárhogy is teszel, éld azt, amivel most rendelkezel. Ezzel teheted teljessé az életed, hogy jelen vagy a pillanatodban, bármi is az, amit éppen teszel.
 
A kérdés második felére, a döntés "jóságának" mibenlétére rövidesen küldök majd "jelzéseket".
 
 

Vissza