Antemon - Aktuális Szelek

Antemon:

Szeretnék számotokra útmutatást adni az aktuálisan problémákkal teli hétköznapjaitokhoz. Az útmutatás mindössze egy másik, tágabb "valóság"- beli nézőpont szemléltetése. De mint mindig, hangsúlyozom, hogy valójában nem lehetséges egy úgymond szűkebb határokkal bíró tér eszközeivel leírni azon tér látóterét, amelynek ő csak egy része.

Gondolok itt a szó- és elképzelések tapasztalati képeire a fejetekben, melyek korlátai szűkebbek, mint az egész fizikai világra tekintő tágabb valóság nézőpontja. Gyakorlatilag lehetetlen küldetés, mégis lehetőség, hogy a megfelelő pillanatban, mikor elég nyitott vagy, bevillanjon számodra néhány felismerés.

Ezen felismerések azok, amelyek valódi tapasztalattal bírnak számodra, amelyek tágítják a látóteredet és finomítják fókuszod spektrumát. A többi csak "üres fecsegés", de mégis - paradox módon - szükségszerű most.

Magad is érzékelheted ahogy változik vitalitásod. Néha energikusabbnak, sikeresebbnek érzed magad, néha semmi nem sikerül, vagy csupán erővesztetten éled a napodat. Mint arra már korábbi közléseimben is utaltam, az életed forrása egy öntudattal bíró "energia" csóva, amely a mindannyiótokat tápláló közös forrásból árad. Ez a kép mindössze egy silány példa az emberi elmével fel nem fogható "valósághoz" képest, hogy valamire támaszkodhass a továbbiakhoz.

A téged tápláló életerő segítségével éled és teremted a fizikai létedet és használod többnyire szabad akarattal.

(A szabad akarat fogalma megtévesztő lehet, hiszen adott nézőpontból létezik, de távolabbról tekintve mégsem, majd egy távolabbi nézőpontból ismét állítható, hogy létező dolog. A nézőpontok tágsága viszont a végtelenbe nyúlik és mind mellette, mind ellene "igaz" állítás születhet. De erre későbbi közlésben térek majd ki.)

A fizikai létezés komplex és többféle tudatszint vesz benne részt egyszerre, ezért ezen tudatszintek is változóan pulzáló "vitalitással" látják el a "belőlük fakadó világot". Ez ismét bonyolultan hangozhat számodra, de képzeld ezt úgy el, hogy az energiád, amellyel "gazdálkodsz", belevetül egyes tevékenységeidbe. Ezek tartóssága és sikere attól függ, milyen az őket teremtő vitalitás ereje. Múlandóak, sikertelenek, erősek, vagy gyengék.

Ezért is van, hogy a régebbi időkben készült eszközeitek élettartama magasabb, mint a jelenlegi, hiszen a rájuk fordított figyelem és gondosság energikusabb "teremtést" eredményezett. Most inkább a mennyiség és a gyorsaság határozza meg a befektetett energia adta tartósságot.

Vagyis a vitalitásod ereje meghatározza a belőled fakadókat, ugyanúgy, ahogy a "téged" tápláló és létrehozó energia aktuális vitális szintje is hatással van az általad énnek nevezett, energiával rendelkező tudat vitális töltésére. Ezen felül az úgynevezett univerzális-, csoportos- és egyéb, mindent átszövő tudatszintekből fakadó energia jellege és intenzitása is kihat mindenre, ami belőle fakad, ami "benne" létezik.

Ez az, amiért valósan említi több megfigyelési forrásotok, hogy adott típusú energiák jellemzik napjaitokat. Ez hatással van mindenre.

Még egy példával élek, olyan ez, mint az időjárás. A mindennapod cselekvésével rendelkezhetsz, de a környezet meghatározza a határokat. Nem csak a ruházatbeli alkalmazkodást értem, hanem azt is, hogy a környezeti hatások miként befolyásolhatják a "teremtéseidet" és a befektetett energia-szükségletet. Ezen környezeti hatások lehetnek segítségek és akadályok.

Az erős szélre lehetsz dühös, de a valóságod akkor is adott, belátható, hogy "elpocsékolt idő" a dühödet és figyelmedet a létező áramlás (jelen esetben a szél) ellen fordítani, mert nem változtathatsz azon, ami már adott.
Ugyanakkor kitűnő alkalom a vitorlázásra, amit nem tehetsz meg szélcsendben. "Meglovagolhatod" az adott energiákat és könnyedén teremtheted, amire vágysz, vagy mehetsz szembe is vele az elméd görcsös akarását követve sok energia befektetéssel.

Ha a szél példája nem elég tág számodra, gondolj a sodró folyón való evezésre, folyás irányába, vagy ellenébe.

De térjünk vissza az aktuális energetikai hatásokra. Nem csak a kézzel fogható megvalósulásokat táplálja energia, hanem azt a teret is, melyben az ideák, érzelmek, stb. örvényei megjelennek. Mint ahogy azt megélted magad is, gyermekkorod óta nem csak az elmés "tudástárad" bővült, de mélyebb tapasztalati bölcsességgel, úgynevezett látótér tágulással is gazdagabbá váltál.

Ugyanez a folyamat zajlik a kollektív energia tudatoknál is, amelyekből a tudatotok fakad. Vagyis már nem "ugyanazon" tudatból fakad, hanem "bölcsebb" és tágabb látóterű, finomabb rezgésű a "forrás". Vagyis ez kihat mindenre, ami belőle fakad, és ami benne létrejön.

Egy pillanatra ismét példával élek. A gyermeki önmagad fejében kavargó gondolatok "minősége" más, mint a mostani tudatod terében tapasztalható gondolatok minősége, de az érzelmi szintet is felhozhattam volna.

Ez az univerzális változás bizony feszültségekhez vezet. Hiszen míg az emberiség döntő többsége a "régebbi", megszokott elmés rendszerek és elképzelések szerint próbálna az ok és okozat, valamint a világ birtoklásának illúziójában létezni, addig az őket tápláló "forrás" már megújult és kezdi felbomlasztani azokat a mélyen gyökerező elképzeléseket, amelyek még régi rezgéssel bírnak. Ezen energiák elhalnak, átalakulnak.

Amit az elme megtapasztal ilyenkor a fizikai világban, hogy az eddig működő rendszerek széthullanak. Egyre kevésbé sikerül a dolgokat kézben tartania. Az elképzelt elvárások nem teljesülnek, a világ ellene fordult és sok fájdalmat él át a kudarcok miatt.

Gyakorlatilag a "fájdalmak" oka nem a valóság, hanem az erős energia, amely az elvárások gondolatába vetül. Próbálnád fenntartani az elvárást, de a valóság és a gondolati elképzelés közötti szakadék hatalmasra tágul. Ekkor a sikertelenség feszültségét éled meg.

Rámutatok, felszabadulttá vagy képes válni ebben a helyzetben is, amint az elvárásodat a szélnek ereszted. Csupán az elvárásod az, amit elveszíthetsz, mást nem.

Ezen időszak a tudatosság ébredése minden szinten. Sokak görcsösen még nagyobb és extrémebb erőfeszítéssel próbálják majd összetartani a régebbi rendszereket, mások feladják a küzdelmet és akár életüket áldozzák kudarcnak hitt világvége érzetével.

De van lehetőséged kihasználni a "szelet". Ugyanis ahogy utaltam rá, az erős szél más megélési lehetőséget támogat, mint a szélcsend.

Ahhoz, hogy élhess az adott energiák adta lehetőségek kihasználásával, elsősorban szükséged van a következőkre:

El tudd fogadni maradéktalanul a létező valóság létjogosultságát a belső elvárások fellazításával, elengedésével. Az aktuális energiákat sem megtartani sem elutasítani nem érdemes. Minden, ami az energia áramlás szabad mivoltába akadályként jelentkezik, (a megfogás és eltolni akarás egyaránt) feszültséget okoz és előbb-utóbb a felhalmozott energia áttöri a gátat valamilyen formában, amely már sokkal rombolóbb és intenzívebb, mint amíg mint patakocska csörgedezett,

Vagyis éld át áttetszőségedet és hálószerűségedet, mint a fátyol a szélben. Az energiák átjárnak és átsuhannak rajtad. Használhatod őket, bámulhatod őket, de mindenképpen érdemes a létjogosultságukat elfogadni és engedni létezni és elmenni őket energia ráfordítás nélkül.

Nem azt sugallom, hogy ha pofon vágnak, ne üss vissza, bár ezt is megteheted, (Sőt, azt éld és tedd, amit a szíved diktál, magad cselekedj) hanem arra buzdítalak, hogy a "megélő én" kizárólagos tudata mögött ébredjen fel az a tudat, aki látja az egészet.

Hiszen "látod", ha dühös vagy, "látod" ha agyalsz, látod, hogy kapaszkodsz valamibe, látod ha fájdalom van benned, látod az érzelmeidet. Vagyis a megélő is ott van minden mögött. Míg a megélt dolgok (mint energia viharok) jönnek-mennek, változnak, (ha akarod ha nem) a szemlélő tudat mindig jelen van. Ezért arra invitállak, figyeld az életed, mindamellett, hogy éled. "Láss". Ne ítélj, ne akarj beleszólni, hanem csak "láss". Ez az első lépcső.

Utalok rá, hogy amint a látottakra változtatási, elutasítási, minősítési kényszered van, máris az elmédbe zuhantál vissza. A felfogó tudat öntudata csak létezik és nem akar. Ezen felfogó öntudat létezésének felismerése tapasztalati úton fog megtörténni. Az első lépcső és az aktuális energia "időjárás" mindenkit ebbe az irányba terel, az elme életrendszerének álomvilágából egyre intenzívebben, megrázásokkal próbálva felébreszteni.

Tudd, hogy amit most megélsz, a veszteségek és sikertelenségek, bár látszólag negatívak, mégis érted dolgoznak. Próbálj elengedettebben létezni, ezzel "könnyebbé" teheted a folyamatot és a létezésedet.

Az elengedettség szintén torzító kifejezés, ezért végezetül picit jobban közelíteném meg. Ami már egyszer létrejött, azt hagyd létezni, nem szeretned vagy gyűlölnöd szükséges, csak teret adni neki, mert már van. Nincs szükséged küzdeni ellene vagy kapaszkodni bele.

Ha nem tetszik a pillanatod és tudsz cselekedni itt és most, hogy az változzon, hát tedd, és figyeld az aktuális pillanatot, de ha nem tudsz tenni itt és most, akkor az energiáid a széllel és folyóval szemben mennek. Küzdelmed értelmetlen. Ekkor ereszd el magad és hagyd lenni a valót olyannak, amilyen, láss benne, tapasztalj.

Vissza