Az életerő mibenléte, azaz a figyelmünk sugara II.

 Válasz részlete az életről és a problémákból való kilábalásról feltett kérdésre...

 Antemon:

Valóságunk egy részét megpróbálom számotokra érzékeltetni, de ez persze eleve nem lehetséges, mert a tágabb „tér” leírását egy az ugyanezen térben "létrehozott" piciny kis szó-, emlék és tapasztalat halmazzal, az egóval (amit az ember, életnek és tudásnak nevez) képtelenség leírni. Annyira kis töredéke az egésznek, hogy belső kereteiből a kevéske eszköztárával nem tud olyan magyarázatot vagy mondatokat létrehozni, amely minden bizonnyal ne vezetne félre.

Vagyis bármit is mondok, azt nem érdemes elfogadni, "tudni" , "követni"- De ugyanakkor lefoglalja az elmét a szavak kavalkádja és felfoghatóvá válik a rajta átszűrődő "sugár". Ráérezhető, hogy mire is mutatnak.

Ez lehet, hogy most kuszának hangzik, de ez cseppet sem baj. Pont ilyen kuszaság az, ami az összes problémát okozza. Maga a problémád és problémáitok pont ilyen dilemmák halmaza az összes múltbéli tapasztalattal megterhelve.

A vágy, hogy ezektől mentesen, tisztán foghasd fel az életedet és a valóban mélyről fakadó késztetéseket, amelyek szükségszerűen a születésedhez vezettek, folyamatosan dolgozik.

Figyeld a következő hasonlatot, amely szintén nem a valóság, de miközben nyitottan olvasod, lehetőséged nyílik ráérezni az irányra, az élet mibenlétére. :

A születésed felfogható egy ragyogó nagy erejű fénysugárnak, amelynek késztetése, hogy a létezés "fizikai” síkjára vetítve ki Önmagát, a visszaverődésekből ébredhessen öntudatra, hogy önkifejezve a fizikai síkon, felismerhesse magát. Célja, megvalósítva magát, megélni „mi” és „ki” is „Ő”

 Létrehozott egy egyedi világot, amelynek minden mozzanata folyamatosan visszatükrözi „Őt”. Minden, "beszél" hozzá. (Persze ennek ritkán ébred tudatára, de ha ez megtörténik az hatalmas „előrelépés”)

Ezzel a kivetüléssel és teremtéssel a saját játékának sokszínűsége során teljesen átsiklik a saját létezésének észlelésén.  Ez nevezitek öntudatlanságnak és gyakorlatilag túlnyomó többségeteknek ez maga az élet..

Az egész mivoltodat és a benned (és látszólag körülötted) zajló világodat megláthatod, ha mondjuk elképzeled a folyamatot, amint egy gyorsított felvételen, egy óriási fa születik.

 Kezdve a magtól, a törzse, mint a fénysugár, majd a teremtések egy-egy ág és arról kiinduló kisebb ágacskák sokasága, rügyek levelek, majd egy óriási több tíz méteres fa születik, rengeteg szerteágazó ággal. Amíg a gyökere felöl táplálja az "élet energia", létezik.

Az élet teljes energiája a gyökértől a törzsön keresztül az egyes ágak felé irányul, minden egyes levélnek szüksége van az energiára, amelyet a forrásából kap. A tudat képes rá, hogy a fa bármely területén megjelenjen, és úgymond öntudatra ébredjen. Ekkor saját magát az adott állapottal azonosítva szemlélőjévé válhat a tőle elágazó ágacskák és levelek irányába, ráébredhet, hogy ha le is törik bármely hajtás, ő maga mégis sértetlen marad.

A tudatosított „létezem” és „jelen vagyok” ráérzése a létezés sugarának egy adott fázisában megtörténhet, olyankor felismerésre juthatsz, hogy a "belőled" fakadó "teremtmények" "leágazások" (nevezhetjük őket akár gondolatoknak is) erejüket "tőled" kapják. Létezésük addig érvényes, míg táplálkoznak irányodból "energiával"

Minden, amibe belekezdesz, minden, amiről gondolataid támadnak, amit jelzőkkel látsz el, amit tervezel, bármi ami eltér a mozdulatlanságtól, a forrásod felől fakadó életenergia segítségével egy újabb hajtást hoz létre a „fádon”. Ezek a hajtások komplett rendszerekké alakulhatnak, saját teremtménnyé válhatnak és saját hajtásokat nemzhetnek. Gondolok itt például nagyobb ideára Önmagadról, azaz szakmát tanultál és most „TE vagy az Orvos” és ebben a létrejött világban, ebben a rendszerben végzed a teremtéseidet, ebből fakad minden további cselekedeted. Ez tart egészen addig , míg ez az idea valamiért össze nem omlik (állásvesztés, nyugdíj, szakmaváltás)

Ez ilyen formában természetesen eltér a „valóságtól”, de, mint ahogy mondtam, képtelenség egy szűk rendszer kommunikációs jelrendszerével a tágabb létezést megfogalmazni, de esélyed lehet ráérezni magadban a forrásodra.

Születésed pillanatától a külvilág visszatükröződései alapján próbáltad felépíteni magadat és valamiféle, szintén kívülről visszaverődött szabály-rendszert felismerni.

Létrehoztál rengeteg ágat és azokon ágacskákat,  ez egy gondolati struktúra, egy feltétel- és reakció rendszer. Arra alapul, hogy múltbéli tapasztalataid, vagy azokon alapuló feltételezéseid szerint adott cselekedetek milyen eredményekhez, eseményekhez vezetnek. Erre alapozva építed fel az életedet. Ha belegondolsz, egy olyan rendszerbe korlátoztad magad általa, amely látszólagos biztonságot és kiszámíthatóságot kölcsönöz, de elveszi a szabadságot tőled, általad, mert keretek közé zár. Ezen ágakon előbb utóbb az egyes ágacskák értelmetlenné válnak és elszáradnak, néha újak jelennek meg.

Ilyenkor az új ág minden hajtásában „közvetlen közelről” vettél részt a figyelmeddel és felejtésbe burkoltad az hajtásának "forrását", tovább léptél az ágacska vége felé. A világod tere úgymond "beszűkült", hiszen a mögötted hagyott elágazások tudatosítása megszűnt és csak az eléd táruló kép volt a valóság, az életed.

Mikor egy ilyen "élet" (részlet) összedőlt, kénytelen kelletlen egy kisebb "halál" megélésével az ágacska forrása (szára) felé tettél egy visszalépést és ébredhettél rá, hogy mindig is ott voltál Te az ág, csak belementél "egy játékba, színdarabba".

Az egész életed egy teremtés, létrehozol újabb hajtásokat és a tudatod belevetítésével több mindenre öntudatlanná válva azt kezded el "élni".

Belátható, hogy minden cselekedet, gondolat vagy bármely mozzanat úgymond teremtmény, egyre távolabb visz el a forrásodtól, az igazi önvalódtól, a mélyen gyökerező késztetésektől, és belátható, egyik ágacska sem adhatja meg a választ és a megoldást, csak újabbakat szülhet, vagy értelmüket vesztve, elhalva újra közelebb engedhetnek ahoz, aki mindig is voltál és vagy.

Távolabb visz, de ugyanakkor segít közelebb kerülnöd, hiszen amíg be nem jártad a vélt lehetőséget, nem tudod elengedni. Amíg a késztetések, a létrehozó teremtő energiák benned feszülnek, nem tudsz nélkülük üresen létezni, tisztán felfogni, hanem teremtesz. Ha elfojtod a magadban rejlő késztetéseket, ellened fordulnak, hisz ki akarnak törni.

A helyzeted és a „problémáid” a jelen tudatosított szintedből származó ágak, rügyek, levelek. Megoldást a helyzetből kilépésre egyik sem fog adni, ugyanakkor mégis ad! Azért vannak előtted (megjegyzem teremtésed szerint, nem kívülről rád tolva), hogy felismerhesd, hogy beérjen számodra, hogy játékok, és valóságodhoz szükségtelen dolgok.

A környezetedben lévő emberek és persze minden az életedben segítségedre vannak ebben és ha másik létező lényről beszélünk, Te is számára, előhozzátok a tiszta felfogást beárnyékoló , születéstől és távolabbról hozott késztetéseket, rendszereket, téves következtetéseket, elképzelt ideákat, nőkről férfiakról, emberekről, állatokról és a világ dolgairól.

Meg fogod látni, hogy egyes külső események mekkora belső feszültségeket kreálnak. Az ok nem az eseményben van, az esemény csak egy létező valami, aminek nincs jelzője. A jelző már az elme játéka. Az esemény azért létezik, hogy felszabadíthassa a benned rejlő viszonyulást és megszabadulhass a beidegződött rendszertől. Ha ez már megtörtént, akkor pedig, hogy szabadon megélhesd azt vágyaid szerint.

Mikor valamit észlelsz, mint egy lavina, adott „pontot” megérintve sorra zajlik ugyanaz és ugyanaz a kör. Addig, míg meg nem csillan számodra, hogy nincs szükséged a „kör” tökéletesítésre, de magára a mindig megfutott „körre” sem.

Amíg harcolsz ellene tűzzel-vassal, megpróbálod az indulatokat elfojtani, nem engedni meglátni a  teljes valót, nem képes felszabadulni és újra és újra elő fog jönni.

A probléma megjelenése -a látszat ellenére- segítség és lehetőség. Ha takarva van, mert "nyugodt" az élet, minden elvárásod szerint alakul, addig nincs "fejlődés", "levetés", „megtisztulás”. Ez csak akkor következhet be, ha figyelmed elé kerül, hogy mivel is van gondod.

Megoldás eltiporni a  külső "okot", de ez nem oldja meg azt, amivel Benned gond van, amivel NEKED gondod van. Ha párt váltasz és még „időd engedi”, megkapod a következő és következő „segítséget”, hogy megszabadulj. Nem szükségszerű, ez Lehetőség!

A fizikai élet telik. Ez a „megtisztulás” a teljes figyelem azonosulásokkal nagyon fájdalmas tud lenni, de a fájdalmas "érzet" (míg nem ölt már fizikai testet is) mindössze egy idea, egy jelző.

A létet nem szükségszerű minősíteni bármilyen formát is vesz fel. Teret lehet neki adni, hogy létezzen, ahogy neki tetszik, akkor nem teremtesz magadnak egy újabb kört, problémát, ágacskát, csak elfogadod a létezését teljesen.

 

Vissza