Az elme rendszeréről 2.
Beszélgetés részlet az elme működéséről és a megvilágosodásról. (tanácsot ad a kérdezőnek és egyes szám harmadik személyben beszél annak párjáról)
Antemon:
Attól, hogy nem tudod, van e értelme és úgy gondolod nincs, attól még van
- csak sose derül ki...
Antemon:
Sosem? Olyan meg van?
- hogy valami sose derül ki? Szinte csak olyan van....
Antemon:
A "sosem" maximum az itteni élet és az ego számára nem felfoghatót jelentheti, de ha ez a Te világod, akkor abban minden azért van, mert az árad belőled
- hát én csak az itteni életről tudok beszélni, meg az egóról. Amit én látok
Antemon:
Az meg teljesen mindegy, hogy az ego "megtudja-e", mi miért volt vagy sem. Amit tud, azt úgyis uralni akarja, ez az egyetlen célja a „tudással”, hogy "hasznot" húzzon belőle, hogy irányítani tudja a dolgokat a maga számára megfelelően
- szóval ezért vagyok kíváncsi?
Antemon:
Amit nem tudsz, az bizonytalanságot ad, nincs felette hatalmad és ez frusztráló érzés.
- szomorú ezt tudni
Antemon:
Nagyon sok mindenről ezért sem akarnak tudomást venni az emberek, mert nem képesek megmagyarázni. Így leginkább nem is veszik észre, ettől még a természetben rengeteg olyan dolog és „törvényszerűség”, komplex rendszer létezik, amelyet az elmétek felfogni sem képes.
Pontosan olyan példa ez, mint a hajók, amelyeket nem vettek észre a szigetről, hiszen sosem láttak még hasonlót és elképzelni sem tudták, hogy létezik ilyen. Egy általad is látott filmben van erről említés.
- igen, a „Mi a csudát tudunk a világról?”-ban
Antemon:
Pontosan. Ez egy érzékletes példája ennek.
- létezik, hogy most sem veszek észre tárgyakat emiatt?
Antemon:
Lehetőségeket, megnyilvánulásokat, rezgéseket, gondolatokat, érzelmeket, környezeti hatásokat, de nálad a jellemzőbb inkább azon köröknek a nem felismerése, amelyeknek a valós mivoltáról nem vagy hajlandó tudomást venni . Fájdalmas felismerés bizony, ha az ember ráébred, hogy ő az oka a történéseknek az életében, mint ahogy ő is, te magad is folyamatosan hajlamos vagy kivetíteni a problémákat olyan irányba, amelyek csak visszatükrözik azokat. A probléma nem a tükör képében van, hanem ott, ahonnan az fakad, de ha pontosan akarnék fogalmazni „problémáról” nem is beszélhetünk. Ezt csak az elméd mondatja veled.
- például?
Antemon:
Problémának neveznéd azt a „megszőtt” eseménysorozatot, amelyet azért állítottál magad elé, hogy végre tovább tudj lépni? Ez nem probléma, még ha annak is látszik, ez az eszköz, amelyet magadnak szánsz, amely által megoldást találhatsz. A "probléma" egy illúzió, egy viszonyítási reflex, gondolatsor téves eredménye.
Bizonyos érzelmi mintákat elfogadtok kellemesnek, bizonyosakat kellemetlennek. Ez mindössze tanult mechanizmus, nincs kellemes sem kellemetlen, mint ahogy probléma sincs, de az elme kitűnő játékszert tudhat magáénak és vedd észre milyen fontosnak is kezdi érezni magát közben.
Érzed, hogy élsz, ha jelen van a fájdalom, a szenvedés. Ez nem több mint megszokott minta, nála ez még erőteljesebben működik. Ráéreztél mikor rámutattál, hogy elveszi a felismerés lehetőségét a segíteni akarással, mert ez nem teher hanem lehetőség, eszköz a számodra. Nem véletlenül akar segíteni, magad vonzod, hogy tegye ezt, mert még mindig kívülről várnád. A Te életed a Te színpadod.
Csak nézz jól körbe és meglátod Önmagadat, mindenhol és mindenben. Pontosan tudod, hogy a nehezen elfogadható, vagy rendkívül frusztráló dolgok azok, amiket oly nehéz elfogadni vagy tudatossá tenni. Szíved tele aggodalommal, mert érzed a kényszerítő hatását a helyzetnek, amelyet magad kreáltál, hogy végre talpra állj, ez az ereje a teremtésednek, amely magad felé irányul, hogy a mederbe tartson és vezessen. Ugyanezen erőt fordítod majd a "teremtő" valóság megalkotásánál.
Attól, hogy döntéseket hozol és tudod mit akarsz, nem leszel kevésbé Nő, de hatalmas energiáidat használd fel. Nem kell félned tőle
- nem tudom, mibe fordítsam és nem is érzem általában ezt az erőt
Antemon:
Az erőt akkor érzed, mikor megnyilvánítod. Azt várod tőlem, hogy vegyem el tőled a lehetőséget ennek megtapasztalásában a saját katarzisod megélésében? Azzal segíthetek számodra, hogy megengedem, hogy ne feleljek a kérdésedre. Amint az erőd megtapasztalod, érezni is fogod, de valamilyen irányba ki kell hozzá engedned.
- mintha nem én irányítanám, sokszor akkor nincs, mikor szeretném. Igaz, fizikai erőre gondolok
Antemon:
nem Te szeretnéd, de átszűrődik a vágyad is. Az elméd az aki ezt megfogalmazta, ő pedig a kis teremtményed.
A vágyad, ami a hiányérzetből fakad, általa kerül lefordításra és bizonyos formák meg nem létéhez köti, hogy azok megszerzése beteljesülése majd megoldást ad az átszűrődő hiányérzésre.
A magad teljessége hiányzik, hogy megtapasztald és megéld a hiánytalan hibátlan tökéletességed. Azt, hogy kezedben van a világod irányítása. Hangsúlyozom, csapdába eshetsz, mikor elméd elvárásai nem teljesülnek
- végül is azt mondod, világosodjak meg és megélem az erőmet, nem?
Antemon:
Megvilágosodás alatt mit értesz? Minden percben és nap, újra és újra világosodsz meg, amelyek mind egy-egy újabb tágult felismerésből állnak, ez a folyamat gyakorlatilag végtelen. Tágulásod nem fog véget érni, bár igazából el sem kezdődött soha, mert ez körforgás. De maradjunk a felfoghatóbb valóságoknál
Nincs mire várnod, a megvilágosodást éled folyamatosan. Az életed mind-mind lehetőség az újabb tágulásokra, éld tehát és megkapod, amit keresel
