Együtt
A létezésetek illúziójára, a pillanat fontosságára szeretnék most rávilágítani.
Mint azt tapasztalhatod, illetve tapasztalni is fogod, minden, amit képes vagy felfogni a valóságod terében, azért lehetséges, mert a felfogható dolog (legyen az élőlény, tárgy, esemény, érzelem vagy bármi) magában hordozza a nemlétét is. Rámutatok egy picit másként újra, próbálj nyitott lenni és ízlelni ezt egy kicsit a szokásos átsikláson túl. Továbbá arra sarkallak, hogy a következő mondatokon időzz el egy kicsit és figyeld a valóságodat általuk, kérlek, most ne siess. Nem baj, ha nem értesz valamit, csak légy nyitott.
Amit felfogsz, az ahhoz képest válik valamivé, hogy pontosan tudod, hogy milyen az, amikor nincs „jelen”.
Ez úgy lehetséges, ha bármi léte előtt már-, és bármi léte után még Vagy.
Amiért minderre emlékeztetlek, az a jelen közlés megtestesülésének oka. A legszűkebb környezeted valósága. Ők, akik hozzád a legközelebb állnak.
Elkerülhetetlen valóság, hogy a felfogható tested és a körülötted élő emberek teste is semmivé foszoljon.
Ennek a valóságán igyekszel átsiklani, mert ezzel az elme nem szeret szembesülni, pedig ez bekövetkezik. Most arra sarkallak, hogy nézz végig szeretteiden és fogadd be azt a tényt, hogy a jelen pillanatok egyikében valamelyikőtök tapasztalása a másik visszavonhatatlan megszűnése lesz. Egyikőtök megéli az „itt maradott”, a másik az „eltávozott” szerepét.
Bár az elme igyekszik elképzelésekből, statisztikákból és mások tapasztalatainak átlagából meríteni, és úgy érzi, hogy ráér ezzel foglalkozni, most mégis arra buzdítalak, szemléld kicsit úgy őket, hogy vedd észre a hiányuk adta teret, csendet, az űrt, amit a teljes megszűnésük teremtene, ha ettől a pillanattól kezdve nem léteznének tovább.
Most is ugyanolyan súlyúak a fontos és sürgős dolgaid?
Feladnád-e bármelyiket, csak hogy visszakaphasd a közös pillanatot?
Mi az, amit úgy érzel, még el szerettél volna mindenképpen mondani, amit közösen mindenképpen szerettél volna még átélni?
Most nézd úgy, hogy mi lenne, ha nem más, hanem te szűnnél meg végleg és minden körülmény, kimondott szó, megtett cselekvés általad többet nem lenne már befolyásolható? Magukra maradnának a világban nélküled.
Ha igazán átjár ennek a valósága, fókuszálj vissza a jelen pillanatodra.
A pillanat az egyetlen, amikor igazán rá tudsz figyelni, mikor észlelheted, hogy teljes valójában ott van veled, hogy ott vagy vele.
Minden gondolatod és kombinálásaid elvonnak ezen pillanat megélésétől, pedig lehet, hogy ez az utolsó amelyben még együtt vagytok.
A mondásotok, miszerint „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” magában hordozza annak az esszenciáját is, hogy a lehetőséged Vele most van itt, nem holnap, és hálát adhatsz a gondviselésnek minden egyes további lehetőség-pillanatért.
A fizikai létezésetek sosem holnap vagy tegnap zajlik, csak most, más nincs. A többi csak játék az agyban.
Javaslom, hogy élj. Élj a pillanatban, fogd fel a lehető legszínesebben minden visszatükröződését, légy benne jelen. Lépd meg mindazt, amit később sajnálnál, ha többé már nem adódna lehetőséged megélni. Szeresd Őket, amíg teheted, az összes többi csak illúzió.
Mindannyian vesztettetek már el lehetőségeket, és olyat, aki közel állt. Az „eltávozott” legalább olyan képtelen helyzetben érezte magát, mint Ti, hogy bizony az esetek döntő többségében nem zárt le mindent és nem tett meg mindent. De emlékeztetlek most a közlés elején mondottakra:
A felfogás lehetősége csak úgy lehetséges, ha bármi előtt és bármi után, Te Vagy. Valójában a halál is csak egy a megélhető események közül.
Biztosítalak, még találkozni fogtok. De a pillanatod itt és most van, fordulj az élők felé és élj a lehetőségeiddel, értékeld azt, és azokat, aki és ami „Van”.
Szerkesztői megjegyzés:
További infomációkhoz az „Elérhetőségek” menüponton keresztül juthatsz.