Életünk mibenléte, a megtapasztaló figyelem I.
Az alábbi párbeszéd a tudatunk sugaráról, a figyelmünk, a tapasztalásunk, az életünk mibenlétéről szól. Útmutatás arra, hogyan zajlik a dolgok megtapasztalása a mindennapokban.
Antemon:
Amiben „benne van”, amire figyel, azt éli az ember. Ez maga az élet, a megélés. A figyelmed az életed, kiindul a forrásból amely az életenergiád és mint a fa ágai, vagy a korall, a késztetések alapján több irányban elágazik. Vastagabb és vékonyabb „utakon” vetül ki. A látóteredet az életedben. párhuzamosan felfogott, megélt dolgok töltik be.
Abba, hogy mindezen dolgokat a késztetéseid hozzák létre, (magad teremted a személyes valóságodat, nem csak tapasztalod azt) most nem megyünk bele.
A figyelmed eseményeket és „formákat” él meg, fog fel, azonosul velük. Ennek mélységét az egyes ágak vastagsága jellemzi. Ez a vastagság a befektetett életenergiád függvénye. Tapasztalod ezt, mikor kimerülsz egyes eseményekbe fordított teljes figyelmedtől. A sugár, amely figyeli és éli az eseményt, pulzál. Folyamatosan kivetül és visszahúzódik, változó távolságokra. Így hol távolabb, hol közelebb kerül a forrásához. Van, hogy minden ág hírtelen elvékonyodik és a sugár majdnem teljes energiája egyik,„kiemelten fontos” ágba vetül. Akkor CSAK az az ág létezik a figyelő számára. Úgy éled meg, hogy erről szól az életed és semmi más nem is létezik ezen kívül, abban az időszakban. De ez illúzió. A többi ág haloványan dereng, vékonykán, vagy akár végleg el is tűnik. Ez zajlik le olyankor, amikor „belezuhanunk” valamibe, belefeledkezünk. Lehet az fájdalom, szenvedés, öröm vagy akár boldogság, a figyelő azt látja, amerre a sugár irányul
Ezekből a megélésekből egy kifelé út van, ha „hátrébb lépsz”, vagyis felébredsz az öntudatlan belefeledkezésből és felfogod a párhuzamosan zajló eseményeket is. No meg ha tudatosítod, hogy Te maga a figyelő vagy és nem a megfigyelt élethelyzet. Engedd látóteredben megjelenni a többi ágat is. Ilyenkor, annak az egy magával ragadó dolognak az ereje csökken, mert a figyelési energia nem koncentrálódik csak arra az eseményre. Kikerülni akkor akarunk, mikor valami nagyon kellemetlen megélés, folyamatos köreiben a „csapdájában” rekedtünk. De (bár a helyzet jobbnak mutatja magát) nem kevésbé öntudatlan egy boldog időszak minden mást kizáró megélése sem.
Az élet lényege a megélés, mindezt szabadon teheted, ha képes vagy eldönteni és "megcselekedni", mit meddig kívánsz megélni. Amennyiben tehetetlenné vállsz az események sodrából való kilépéssel szemben és fel sem ismered, hogy azok most sodornak, akkor öntudatlan életről beszélünk. Ugyanakkor paradox a helyzet, mert akaratlagosan nem lehetséges a kilépés, mert minden akarat egy újabb ágat hoz létre, ezért a kilépést, csak "hagyni lehet megtörténni"
Amiért én itt vagyok, az annak az ébredésnek a lehetősége, amely az öntudatlanság közben jelenik meg, így képessé válsz tudatosan dönteni, hogy mi az, amit meg akarsz élni Te magad és nem az események cibálnak végig az életeden, mint az emberiség nagyrészét.
