Elme-káosz kora

Nehéz útmutatással szolgálni a világotok hétköznapi dolgaiban, mivel a létezésetek fizikai valósága ellenére mégsem a kézzelfogható való spektrumán zajlik, hanem néhány réteggel arrébb, bár azonos térben és időben.

Szavaimat nehéznek érezheted, ezért próbálj lassítani, mert az információt most nem a gyorsan a végére érés és a memorizálás adja számodra, hanem a nyitottságod és a befogadás megengedése.

Minden közlésben csak ismételni tudom az utalásaimmal, hogy a kiút az öntudatlanság felismerése, a tudatos észlelés irányába való törekvés, hogy kitisztuljon végre a kép.

A dolgom rendkívül nehéz. Az elmék és a logikák háborújának időszakában milyen szavak, fogalmak lehetnek segítségre, amelyek rádadásul egy olyan felfogási mezőből származnak, ahol mások az összefüggések és más síkon zajlik a létezés?

Magatok is ráláthattok ennek bonyolultságára, ha nyitottan szembenéztek a „valóságotokkal” időt adva a szemlélődésnek és elengedve a miértek vonóhálóját anélkül, hogy az minduntalan magával ragadna.

Hogyan tudnál jó döntést hozni, megfelelő választ adni egy helyzetben, ahol egy korlátozott lehetőségek közt vergődő „elmével” kerülsz szembe? Az illető, aki eléd áll, és várja a válaszodat és reakcióidat, pontosan tudja, mit fog gondolni és tenni, ha a kérdésére igen-, nem- vagy kitérő válasz érkezik tőled. Előre megvan a gondolata mindegyik eshetőségre. A saját világrendje szerint fog kezelni akkor is, ha a fejed tetejére állsz vagy éppen a Szíriuszról érkező idegen vagy, és az örök élet titkát próbálnád neki elmondani.

Minden elme pont ilyen. Ezért aki csak abban létezik, azzal szemben nincs valós eszközöd. A saját világának szabályai szerint tudod kezelni, ha a válaszaid adta reakcióit ismered. Manipulálható megfelelő szavakkal és mondatokkal. De ez nem valós változás vagy problémamegoldás a világ gondjaira.

Csak akkor működhetne, ha képes lennél változtatni az elmék gondolkodási rendszerén kívülről, de ez képtelenség, hiszen a szavaid, tetteid alapján Ő téged fog besorolni, nem pedig önmagát változtatni, hacsak aktuális érdeke nem kívánja meg, hogy adott szerepet játsszon és megfelelést szimuláljon feléd.

Ha teljes valóságtudattal léteznél is most a világodban, az csupán a saját tisztánlátásod kiteljesedett formáját adná, de a gondolat-gondolat játéktéren a történések átalakításában kevés segítséggel szolgálna.

Vannak köztetek, akik már részben képesek felfogni a valóságot a tiszta formájában, néhányatok próbálkozik ennek elsajátításával abbéli céllal, hogy ezzel könnyebbé váljék az élete. Tévedés, ha azt hiszed, hogy az elmerendszerek problémagörgetegére ez majd megoldásul szolgál. Nem fog, mert nem ez a tudatosság valós mibenléte, ugyanakkor paradox módon mégis az egyetlen lehetőség. Hiszen mi segíthetne tisztábban felfogni azt, ami van, mint ha tisztán felfogod azt, ami van?

A jelenlétre való tiszta tudatosság kívül kerül az elmés gondolatháló adta világon. Pontosabban a cselekvés- és a gondolatok előtti felfogó állapotot képes megadni, mikor még nem követed a miérteket, nem alszol bele az ok-okozat adta sürgető cselekvések végtelen spiráljába.

A világ „benned” zajlik, minden egyes történés és észlelés általad „benned” kerül felfogásra, nem pedig valahol tőled távol a fizikai térben. Hozzá kell tennem, hogy a „bent” és „kint” kizárólag az elérhető fogalomtáratok miatt kerül említésre, nem pedig azért, mert térben ez a kettő valóban létezne. Nincs határvonal köztük valójában, ezért nem is léteznek, de talán jobban képes vagy befogadni az utalást, ha ezzel a ráutalással élek és azt mondom, „benned” zajlik az életed.

A világ pont olyan, amilyennek látod. Szerinted lehetne másmilyen, mint amilyen? Kizárólag akkor, ha szerinted másmilyen.

Ebből kiindulva nemtetsző látvány esetén mindannyian azon dolgoztok, hogy a világotok részeit vagy egészét az elmés elképzelésetek szerint gyúrjátok át, részeket adott formájú skatulyákba préseljétek, a nem megfelelő részeket kitakarítsátok belőle, a megfelelőket pedig halmozzátok.

Ez akár egész nemes elképzelés is lehetne, de a probléma vele pont az, hogy csupán gondolati kényszer, nem pedig szükségszerű valóság. Mennyire balga elgondolás az, hogy az önmagában tökéletes egyensúlyban létrejött fizikai világ idomuljon a gondolatokhoz? Valóban azt képzelitek, ha holnap az az elképzelés lesz „normális”, hogy a fák gyökérrel felfelé hasznosabbak, a folyók hőfoka legyen forráspont közeli mindenhol, akkor a valóság hibás ott, ahol ezt nem követi magától? Ilyen elfogadhatatlan esetben pedig haladéktalanul be kell avatkoznotok, hogy a célotokat elérjétek?

Bár ez agyament elképzelésnek tűnhet, az aktuális helyzet pont így működik. A normális azon gondolatok összessége, amelyet a gyermekeitek fejébe vertek iskoláitokban. Illetve azok, amelyeket kinyilatkoztatásaitokból felfognak és magukénak fogadnak el. Majd az ő kiinduló valóságuk alapjai ezen elképzelések lesznek. Kiegészítve úttörő gondolkodók által kigondolt kiskapukkal, következmények nélküli gondolat-burjánzásokkal, és máris egy torzabb alapokon nyugvó valóságban léteznek. Ezzel a következő generációk világának sarokköveit rakják le. Lassan valóban eljut oda a „normális”, hogy a fák gyökerének felül kell lennie, sőt mindig is ott volt, csak egyesek önkényesen megfordították azokat, de ezért majd ezen bűnösöknek lakolniuk kell.

Ez a fajta gondolatszabadság és burjánzás jelen korban igencsak szárba szökkent. Egyes gondolkodó csoportok rájöttek, hogy milyen forrásokon keresztül adagolható elképzelésekkel formálható a gondolataik világában tévelygő tömegek. Tehető ez, hiszen adott minták szerint létező embercsoportok indulatai befolyásolhatóak megfelelő információ-kreálmányok köztudatba juttatásával.

Belátható, hogy ebből kiút nincs, mivel egyik gondolat csak a másikat szüli, és olyan elkötelezett, vak ragaszkodások alakultak ki gondolkodás-sémákhoz idomulva, amire már, aki elindította, sincs igazán rálátással. Tévedsz, mikor ezen szavak hatására a saját vállad veregetve felismerni véled az ellentábor buta elképzeléseit, szemben a saját igazaddal. Pont annyira vagy Te is a csapdában, mint ők, csak „zöld helyett piros színű” az elképzelésed. De ettől az még csak elképzelés marad, amely alapján a világodat, a valóságot változtatni akarod. Ezen ideákkal vonul be az „elefánt a porcelánboltba” és rendezi át a fizikai valóságot széles mosollyal az arcán az elképzelt egyetlen „jó” nevében.

A valós megközelítés: felfogni a valóságot és élni az általa adott lehetőségekkel, energiákkal. Vagyis ahol erős a hullámzás, ott nem a ringatózásmentes csónakázás kell hogy legyen a cél tűzön vízen, viszont kiváló alkalom a hullámokon való szörfözésre.

Ha a jelen tudatosságban létezel, az számodra nyújt valós rálátást a helyzetek mögött húzódó valóságra. Azaz maga a „probléma” mint fogalom oszolhat semmivé, súlypontok változhatnak meg teljesen a hétköznapi dolgokban. A vakon végrehajtott tetteket a szükségszerűek váltják fel, és gyakorlatilag elkerülhetőek azok a környezet által elszenvedett károk, amelyeket az öntudatlan elme észrevétlen járulékos veszteségnek ítél meg miközben cselekszik, ha annak valósága egyáltalán elér a tudatának szintjére valaha.

Tudatos pillanatok felé terel a világotok, ha magatoktól nem próbáltok ébredni, megrázza magát a Föld, és a sorsotok adott eseményeket önt valós formába. Ilyenek az aktuális vírus hullámok is.

Nem túl távoli példa annak a jelzése sem, hogy az emberiség kizárólag akkor döbben rá, hogy beszennyezte az összes iható vizet, mikor megérzi a lenyelt korty után a méreg hatását a testében, azét, amelyet maga kotyvasztott és öntött bele korábban, miközben az ideái álomvilágát kergetve nem volt jelen az életében a cselekvés fizikai valóságában.

Ez már kizökkentőleg hathat a gondolatbuborékokban folytatott hitt világból a valóság felé.

Minél intenzívebben rántja a valóság a kezébe a gyeplőt és ad fizikai sokkot az emberiségnek, annál valószínűbb a jelen létezés valóságára való figyelés. Ezért történnek ezek a dolgok egyre húsba vágóbban, hiszen egyre mélyebb az álom az ideák világában, így az ébresztés hangerejének is fokozódnia kell.

Jelenleg elsöprő többségetek az ideát kergeti, persze kivétel is akad rendkívül elenyésző számú ember tekintetében, és ott is csak rövid időszakokra.  Nincs mit tovább halogatni, önmagadért érdemes ébredezned, és azért, hogy lámpást tarthass azoknak, akikben felcsillan a vágy a látásra.

Sajnos az adott szöveg jelenleg az elméd színe elé került és a gondolati feldolgozása indult meg, amellyel adott fiókokba, adott minősítések pellengérjére jut. Másként nem is lehetne, mert ez az elme feladata. Ugyanakkor a képek, utalások, a szövegezés komplexitása egyszerűen bealtatja az elmét bizonyos esetekben és a tudatod fénye az utalások tükrében felismerésekhez juthat. Ez a lényege minden közlésemnek. Ezek a piciny felismerés-szikrák a hétköznapi dolgok megélése során olykor be-be villanhatnak valós megéléssel, saját meglátással bővülve. Az igazi tanulás fázisa ez, amikor magad látod meg a dolgok valóságát a világodban. Megismered az érzést, mert abban nem lesz kétely, csak bizonyosság. De tehetsz is a jelenlét tudatosságért a szimpla érintéssel felfogható valóságra koncentrálással, ahogy arra korábbi közlésekben utaltam.

Az ébredésedhez első lépés valóban felismerni, hogy „alszol”. Figyeld meg, ahogy rángatnak a reakcióid. Hírre, szóra, cselekvésre. Ezek a kódolt öntudatlan reakciók. Sokatok azt mondja erre: „én ilyen vagyok”, de ez nem igaz. Ezt fogadtad el jónak, önmagad részének, normálisnak, megszoktad.

De tudd, ezek nem szükségszerű reakciók, ezek bűvköréből ki lehet lépni. De ez nem akarás kérdése, a valós függetlenedés, a felébredés a reakció megtörténte előtti öntudat, ahol is dönthetsz, hogy reagálsz, és nem először reagálsz, majd felébredsz, és nézed mit is tettél, mondtál már megint?

Első teendőd: figyeld meg magad, hogy valóban öntudatlanul, adott mintákkal reagálsz bizonyos dolgokra. Ne avatkozz be, ne minősítsd, csak vedd észre. Ha meglátod mikor csinálod vagy közvetlen utána, az már a tudatosság egy foka. Tedd az éberséget szokásoddá, lásd is, amit teszel, ne csak tedd.

További infomációkhoz az  „Elérhetőségek” menüponton keresztül juthatsz

Vissza