Félelmek és gondolatok

 

(A feltett kérdés részlete, az anonímitás megőrzése érdekében módosítva)

 

"Tényleg jó itt, jó fej mindenki, de olyan, mintha lenne felettem egy sötét felhő, amit a szemem sarkából mindig látok, és félek, hogy közeledni fog és eltakarja azt a jót, ami most történik velem. Örülök annak, amit sikerült összehoznom...de nagyon-nagyon tartok attól, hogy megint beüt valami és jön a padló. Nem kattog az agyam ezen folyamatosan, csak este, mikor lefekszem. Akaratlanul is elkezdek gondolkodni és mindig ide jutok.....A másik dolog meg...mindig alakítgatni akarom az életem, mert nem érzem 100%-nak, de tapasztalom folyamatosan, hogy az alatt az idő alatt, amit a tervezgetéssel töltök, olyan dolgokat hagyok elszállni, amiket nem kéne, viszont változtatni meg mégse tudok ezen."grin

Antemon:


Pontosan látod azt, hogy az "élet" helyett a fejedben kavargó gondolatrendszerekkel töltöd az idődet. Amíg szereted ezt tenni, tedd és élvezd, ha nem, akkor pedig figyelj helyette a lehetőségre. A lehetőség az életed. Itt ebben a pillanatban, mikor olvasod, itt az életed. Minden cselekedeted, a karjaid mozdulása, a lábaid léptei, a fejed fordulása, az érintés, a tapintás. Bármi, amit teszel ebben a pillanatban, az a megélésed lehetősége. Nem érdemes hát arra figyelni?
 
Ülni és a fejedben kergetni a gondolatokat abban az időben zajlik, amíg élhetnél, amíg valóban átélnéd "azt a kézmozdulatot", amit éppen választottál.
Mekkora lehetőség van a kezedben, hogy fizikai testben vagy és megtapasztalhatod azt, amit egyetlen más "dimenzióban sem". Ez pedig a fizikai élet.  Ez a lehetőséged minden bizonnyal csökken, hiszen az élet jelen pillanatai sorra tűnnek tova és el fog érkezni számodra is (bár tegyük hozzá a távoli jövőben), hogy átlépj egy másik síkra és magad mögött hagyd ezt a fajta megtapasztalási formát, amit a fizikai élet jelent. Amíg a pillanat adta lehetőség közben egy már-, vagy egy még nem létező pillantRÓL szősz gondolatokat, ismét elszalasztod a megélés lehetőségét.
 
A gondolatok a világ végtelenségéhez képest rendkívül beszűkült és korlátolt rendszerek. Kizárólag arról van gondolatod, illetve a gondolataid építő kövei azon dolgok és jelző összessége, amelyet a környezeted adott számodra. Van benne pár dolog, amit megtapasztaltál, vagy csak olvastál róla.
 
Maga a  földi élet is hatalmas mélységeket rejt, amelynek egy szűk szeletével is csak érintőlegesen találkoztál, add hozzá az univerzum végtelenségét és azon létformákat, amelyek létezését fel sem vagy képes fogni. Gondolod, hogy az a pár gondolat, amelyeknek néhány információt adsz táplálékul, valamint az az eredmény, amelyet a végén kihoz (ami egyébként silány mennyiségű variáció), leírja az életet? Ez tartalmazza a lehetőségeket? Megadja a megoldást? A szubjektív jelzők, a gondolatok keltette félelmek által értelmezett újabb gondolatok vezethetnek megoldásra?
 
Arra pont elegendő, hogy "játsz" vele, félelmet, izgalmat gerjesszen mint egy film megtekintése. De ugyanúgy, mint a filmek, az életed idejét viszik el. Vajon a filmek által megélt érzéseidet annyira komolyan veszed, hogy a mindenapjaidra hatnak ki? Akkor miért teszed ezt pár beszűkült rendszert leírni képes gondolattal?
 
 
 
 
Vedd észre, hogy Tudod, mire gondolsz, hogy látod, hogy gondolkodsz. Nem merült fel benned, ha "Te" látod felfogod, akkor nem vagy velük egy? Nem több, mint bármit látni az életben. A Te egész és tökéletes felfogásod tükrében megjelenhet sokminden, (emberek, járművek, színek , illatok, gondolatok...) de mind jön és megy, a gondolatok is. Egy bizonyos mindig: a tiszta felfogás, "aki" az egészre rálát. Csak az a fontos.
 
Tudom jól, hogy nem tűnik egyszerűnek tudatosítani, illetve elszakadni a gondolatok adta boldogtalan és félelemteli valóságtól, hiszen sosem tapasztaltál arra lehetőséget, hogy másként is lehetséges létezni. Gyermekkorod óta alapvető és normális, hogy minden felmerülő gondolatod maga az élet, és azon keresztül kell szemlélned a világot, az általuk adott késztetések szerint mozgatnod a tested és végezni a tetteidet. Ahány ember, annyi féle szubjektív korlátrendszer az élettel szemben.
 
Megtapasztalhatod magad is, hogy nem ő uralja a tested, a cselekedeteidet, az életedet.
 
Tégy próbát. Tedd olyankor, mikor rutinszerűen, vagy erős "ezt kell most tennem" késztetések hatására cselekednél. Állj meg és tegyél teljesen mást, mint amit diktál az elméd. Hiába támasztja alá, hogy ilyen helyzetben mit szokás, miért is kéne sietned, vagy hasonlók. Cselekedj mást, ellenkezőt. Nem kell agyalnod rajta, csak tedd és tedd és tedd. Meg fogod látni a felháborodást, ellenkezést, és azt is, hogy "valaki" képes volt cselekedni és az a "zsarnok" aki irányított, képtelen bármit is tenni ellene a belső tomboláson kívül. Vajon ki irányít?
 
Igyekezz kisebb dolgokkal kezdeni és ne olyannal kisérletezni, hogy most csak azért sem ugrom el a villamos elől. Az elme hasznos eszköz, életet menthet. De ne ő rángasson végig az életeden. Ne tervezd meg, mit teszel, hanem csak ellenkezőt cselekedj és figyelj. Légy kitartó, próbál majd a megszokás és a "kényszer" magával rántani, de észreveheted, nincs póráz a nyakadon, senki nem kötözött le. Igazából hol is van az akadály mást tenni?
 
 
Vajon mi szabja meg, hogy egyik ember jobbra, a másik balra indul  el egy térben? Vajon ennek hatására hogy alakul az életük? Vajon a rájuk aggatott téves gondolatrendszerek előnyt vagy korlátot jelentenek az életük tetteiben? Kívülről jön a kényszer azon dolgokra, mit "kell" tenniük? Ki mondja meg, hogy minek és hogy kell most történnie?
 
Nincs más dolgod, mint magadat figyelned. Idővel sok dolgot felismerhetsz, többek közt, hogy egy "álomban" éltél. A valóság sokkal színesebb, mint gondolnád. Segítségedre lesznek többen, légy nyitott, és a félelem érzéseket mint élményt kezeld, semmi köze az élethez. Akármi is következik, az a stabil és tiszta lény, aki mindezt felfogja, ott lesz mindig. Te. Csak ez a pillanatod van, amikor élhetsz, cselekedj és éld át úgy, mint még soha, majd ismét és ismét... a pillanat mindig itt van.

 

 

Kérdésekhez