Gondolati korlátok I.

Antemon:

Belső világod adta korlátokat az abba vetett vak hit táplálja. Az a számodra alapvető elgondolás, hogy azok adják számodra a kizárólagos valóságot.

Most már nem csak arra kérlek, hogy gondolj bele, hanem légy cselekvő és látó végre az életedre nézve, vagyis nézd meg magad, tedd, amikor csak bevillan és láss. Bármilyen gondolatod és elképzelésed van a világról, az a gondolat, csupán egy része a világnak, hiszen abban jött létre, és ha teljesen ki is töltené a teredet, akkor is kevesebb tartalommal bírhatna, mint maga  a világ.

A gondolatodon felül ott van minden érzés és a leképzett külvilág, a kép, szag, hang, a végtelen tér, az univerzum, a számodra rajtad kívül álló emberek az ő igazságaikkal és elképzeléseikkel, az állatok, növények az ösztöneikkel. Az atomok, részecskék az ő törvényszerűnek vélt kis világukkal és az a végtelen és számtalan létezési forma – még a bolygókat is beleértve – amelyek részei a világodnak. Valóban úgy véled, hogy a gondolatok leírhatnák ezt az egészet és az igazságuk alapján ennyi a világ?

Minden pillanatban ott van a lehetőséged a döntésre, arra, hogy éppen hogyan tovább. Lépsz, futsz, bármi mást cselekszel, vagy nem mozdulsz. Az összes lehetőség minden irányba a rendelkezésedre áll és minden módozat „belefér” a világodba, meg van a helye benne.

Mi az, amiért mégis adott irány, avagy cselekvéssorozat mellett döntesz? Általában a gondolataid határozzák meg a cselekvésed irányát. Ritkább esetben van úgy, hogy nem gondolod végig, mit teszel, az ösztöneid, az érzelmeid ragadnak el és cselekszel vakon. A legritkább eset pedig az, amikor nincs oka a cselekvésnek, amikor csak úgy megtörténik. Utólag sem érted miért így alakult. Erre mondod, „ez jött”.

Azt mondom Neked, hogy az elméd adta gondolati rendszerek ugyan képesek megóvni az életedet, vagyis „hasznosak” számodra, mégis hatalmas korlátként tartod őket magadon.

Arra invitállak, hogy légy bátor és láss. Figyeld és vedd észre az életedet, hogyan is zajlik, miként is korlátozod magad.

Mikor korlátról beszélek, eléd hozok egy példát, amelyet sokatok megélt gyermekkorában. Mikor a tág világban létrehoz önmagának egy kisebb, szűkebb világot, vagyis határokat szab a cselekvésének és ezen határokkal körülszabdalt részt, mint saját világot kezdi el szemlélni és -  ezen világocska szabályaival, amelyek a határát jelentik valójában -  kezd el játszani, élni.

A példában szereplő játék, mikor elhatározza az illető gyermek, hogy márpedig ő akárhol is közlekedik, repedések csíkját követve haladhat csak, legyen az járda, kövezet vagy más felület. A külső szemlélő látja, hogy a számtalan útvonal közül a gyermek akár a legbonyolultabb és legveszélyesebb verziót használja, bár a körülötte lévő világ tág, mégis szűk lehetőségek közt választva küzd az előrejutásért.

Ez az, amit Te is teszel folyamatosan. Megvannak a szabályaid az elmédben. Az okok, okozatok és lehetőségek, verziók, kimenetelek. Amelyek ugyan számosak, mégis rendkívül szűk verzióban tárják eléd a lehetőségeket, amelyek közül választasz és érzed magad szabadnak a világodban, hiszen azt állítod, van választásod.

Tudod mi a közös a gyermekben és Benned? Mindketten egy korlátokkal teli játéktérben éltek, de az ő javára legyen mondva, ő tisztában van azzal, hogy amit tesz, és amiért teszi, az játék. Számodra viszont ez az egyetlen létező valóság, amelynek érzed a falait, de azt is, hogy nincs belőle kiutad. Igazad is van. Amíg ezt gondolod egyetlen valóságnak, addig hogyan is gondolhatnád, hogy nem ez az egyetlen? Hiszen magad hiszel ennek kizárólagosságában. Ezt a hitedet pedig senki nem képes megváltoztatni. Csak Benned érhet meg, hogy elengeded, valóban feladod egyetlen elképzelhető törvényszerűség-elképzelésedet.

Ekkor nem történik más, mint fellazulnak a magad köré épített korlátok és észreveszed, hogy a pillanat kínálta lehetőségek ott vannak, és nem feltétlenül kell az elmés elképzeléseket követned, cselekedhetsz „más nevében” is. Sőt ráébredhetsz, hogy nem szükségszerű megokolnod milyen logika vezetett oda, hogy azt tedd amit. Mikor nem a logika diktálja, hanem úgymond annak ellentmondva a „szíved szerinti” irányba lépsz.

Vedd észre, hogy nincsenek körülötted valós korlátok, azokat csak Te hiheted annak, azokhoz csak Te ragaszkodhatsz és akkor azok is lesznek. Ekkor a döntés súlyát is lepasszolod magadról, hiszen megindokolhatod másoknak, „ezt kellett tennem, mert:”

Vizsgáld meg a mondataidat, mikor beszélsz magadról vagy másokról. Milyen sok esetben hangzik el, hogy mit kell és mit nem? A „kell” alátámasztása a „mert”, de ezek mindegyike csupán gondolati jellegű. Mikor cselekszel, a többiek csak azt látják, mit teszel, de a "miértjeid" csak Benned léteznek. Van, aki azért teszi, mert ezt nevelték belé, van, aki azon elgondolásból, hogy így majd mit kap cserébe.

(Hozzáteszem, ezen utóbbi verzió szüli a sok csalódást, mikor nem azt kapod, amit vársz, de persze itt sem a másikban csalódsz, hanem csupán az elképzelésedben, hiszen a másik mit tud a gondolataidról?)

De azzal sem bírsz kevesebb korláttal, ha azt állítod, azért, mert Antemon ezt mondta nekem.

Nincs semmi probléma azzal, amit teszel, csak vedd észre, hogy sosem létezett korlát. Ha mégis azt állítod, Neked jó ez, amit teszel, megkérdezem, akkor miért a „kell” nevében cselekszel? Vajon amit meg kell tenned, az a szíved vágya? Ha így lenne, nem „kellene”, csak tennéd. Oda nem kell indok, ott nem kenheted senkire az okot, az valóban a Tiéd.

Ezek a „kell”-ek és „mert”-ek. Az elmédbe épült elképzelések utakról, irányokról, lehetőségekről. Nem azt állítom, hogy ezek nem lehetnek „jók” számodra, és azt sem, hogy ne élhetnél ezek szerint. Tedd,  ahogy jónak látod, hiszen ez a Te életed! De azt viszont sürgetőleg tanácsolom számodra, hogy lásd meg, hogyan hozol létre „akadályt” a cselekvéseid adott irányával szemben, hogyan gátolod meg, hogy bizonyos dolgokat megtegyél végre.

Vedd észre, hogy senki nem korlátoz Téged, ez a béklyó önakaratodból magadra csatolt lánc. Senki nem felelős érte, kizárólag Te. Mégis ott van a kibúvó az elméd számára mindig. A „mert”. Pedig nem több az egész, mint ragaszkodás egy gondolat- vagy elképzelés mintához.

Mikor azt gondolod, nincs korlát hiszen szabadon dönthetek, lásd meg, hogy mekkora csapda az eléd tárt szabadság. Amikor társadalmad látszólag nyújtja számodra a lehetőségeket és azt mondja, szabad vagy, választhatsz! Ez a csalóka lehetőség elaltatja az éberségedet és nem veszed észre, hogy a néhány választás adta lehetőség maga a börtön, hiszen az eléd tárt pár lehetőség mindegyike megtervezett kiszámított út, amivel a tömegek lekötik magukat abban a hitben, hogy szabadon élhetik az életüket. Azt vásárolhatják az adott fajtájú árucikk közül, amit csak akarnak, oda mehetnek szórakozni, ahová csak akarnak, azt a filmet nézhetik meg, amit csak akarnak. Ez igaz is, de, csak egy nézőpontból. Egy másikból nézve néhány lehetőség korlátai közé vagy zárva, ami a vélt szabadság érzetét kelti. Vajon valóban szabad vagy? 

Közelegnek a politikai választások, ahol ismét a szabad döntés lehetőségét kapod, úgy véled, valóban van választásod?

Megértelek, mikor úgy vélekedsz, "igen, de nincs más lehetőségem". Nem is arra sarkallak, hogy válassz egy újabb lehetőséget, hanem, hogy vedd észre a korlátok létét. Légy jelen és nyitott az életedre és -ben. Végre nyitottan figyeld.

A további lehetőségeket azért nem látod, mert kizárólag a jelen rendszerben vagy képes gondolkodni és elképzelésed sincs arról, hogy lehetne másként. Ezek a lehetőségek is úgy születtek, hogy voltak „úttörőitek”, akik felismerték a tér végtelenségét és olyan "utakra" léptek rá, amelyek még – látszólag – nem léteztek. A nagy és új találmányok születéséhez szükség volt néhány „bomlott” elméjű „őrültre”, akik minden konvenciót félredobva valami mást is összehangoltak a világotokban, amelyből valami „új” született. Azért olyan nehéz számotokra, hogy új energiaforrást találjatok, mert a vezetékek és az elektromos áram adta korlátok közt éltek és ezen határvonalak szegélyezik a kutatásokat.

Egyebek iránt valójában nincs olyan út, ami ne létezne már most, hiszen bármire is ébredtek rá, az a mostani világotok része marad akkor is, mindössze még egyetlen tudat fénye sem vetült bizonyos lehetőségek irányába és nem ébresztette rá a többieket, hogy ez is belefér a létezésbe.

A mostani időszakban az „univerzális időjárás”, - vagy ha úgy közelebbinek érzitek magatokhoz, használhatjuk, az energia szót, igaz sokkal megkapóbb számomra kedves létező barátom szavajárása szerinti ezen utalás - szóval, rendkívüli ütemben sarkallhat titeket arra, hogy az elképzeléseitek útvesztőiből ébredve más szemmel lássátok az életeteket, vagyis önmagatokat, majd abból a szemszögből a világotokat.

Ezt nevezik sokan „új energia” jelzővel, pedig mindössze arról van szó, hogy a gyermekek adott korból kezdenek kinőni és a küszöbön a lehetőségük, hogy észrevegyenek egy tágabb játékteret. Ami önmagában egy tágulást jelent, ugyanakkor éreztetni szeretném, hogy bármely világ képe jelenik meg bennetek, az csak akkor képes saját világként leképezésre kerülni, ha a végtelen egységből valamilyen kerettel és rendszerrel kiszakításra kerül. - Ahogy erről korábbi közlésemben már utaltam -. Ekkor felfogható lesz, mint világ, ugyanakkor belátható, hogy újabb korlátokkal, keretekkel körülbástyázott szelet marad csak.

Most pedig térjünk vissza a „kell” –ek és „mert”-ek világába, amelyek közvetlenül érintenek Téged. Honnan is származnak ezek a korlátok?

Ahogy azt már korábbi közlésekben is említettem, az elme egy olyan dolog, egy olyan teremtmény, amit nem hoztatok a születéssel, mindössze a lehetőségét. Ez a gondolathalmaz az „én” képével együtt mindössze a múltatok építőköveiből összeállt rendszer, amely „saját életre kelt”, öntudata van, és úgy véli, tudja ki ő és tisztában van a világ dolgaival. Amivel pedig még sincs, arról információt akar, mégpedig pont csak annyit, hogy azt mondhassa, ezt is tudom, jöhet a következő. Így épít be mindent. De ez a tudás egy úgynevezett vak hit abban, hogy az adott dolgok úgy működnek és addig tartanak, ahogy ez az elképzelés leírja. A tiszta valóság mégis az, hogy sosem létezett az, akit „én”-nek nevezel. Próbálj csak megfogni egy gondolatot és megmutatni azt valakinek, mennyire valós ez a létezésed szempontjából? Márpedig az „én” és az elképzelései sem több. Egyáltalán hogyan is lehet elképzelése „valakinek”, aki nem is létezik?

Nézd csak meg, hogyan kaphat az emberi létező szükséges, de majdan akadályt jelentő korlátot? Nos, a szüleitől, vagy azok nemléte esetén a közvetlen környezet, amitől elfogadhat, beépíthet dolgokat.

Például, „mosd meg a kezed, mert beteg leszel, ha így eszel”, „ha sokat tanulsz, sok pénzt fogsz keresni”, „ azért kell dolgoznod, hogy megélj”…

Ezek mind képeznek egyfajta igazságot a saját kereteik közt és azok aktuális nézőpontjából, akiktől átvesszük. Ugyanakkor rendkívüli módon behatárolják, hogy a végtelen valóságban mely dolgok hogyan lehetnek képesek bekövetkezni. Azok számára, akik ezt vakon hiszik és a számukra ez a létező valóság, az is marad, amíg ezt hiszik.

Magát ezt a hitet eldobni sem lehet, mert az önámítás lenne, ha azt állítanád „én innentől elhiszem, hogy nem csak a sok munka hozhat sok pénzt a számomra”. Közben görcsben van a gyomrod a félelemtől, hogy elveszted mindened, hogy miből fogsz megélni. Jóllehet ez be is következik, vagy megtapasztalod ezt úgymond más kárán a környezetedben.

Ez táplálhatja a hitedet, hogy a dolgok folyamata mégis csak úgy van, ahogy gondoltad. Bizony abban a világban igazad is van. Csakhogy azon világod csak töredéke egy tágabbnak, amelynek létezésére ráébredhetsz. Ez az ébredési folyamat akkor következik be, mikor a ragaszkodott határaidat elengeded és saját bőrödön és bátor szíved segítségével és bizalmaddal megengeded, hogy megéld a világ tágasságát, hogy onnan érkezzen válasz, megoldás, segítség, ahonnan nem is számítottál rá, olyan módon, amit elképzelni sem tudtál.

Miért nem tudod mindezt most még elképzelni? Mert meghatároztad magadban, hogy hol vannak a valóság és a képzelet határai. Azaz nem láthatsz meg olyat, ami ezen túl mutat, mert egyszerűen nem tudsz tágabbat felfogni. MÉG.

Akarva kitörni nem lehetséges, mert az akarásod minden szálát az elméd keretrendszere mozgatja és a számos lehetősége irányában keresi a kiutat, holott a kiút az összes lehetőség és maga az elme kizárólagosságának elengedésén túl van. Amint nem ezekre figyelsz, nem az egyetlen fontossággal bírnak a számodra, már megvan a lehetősége, hogy egy tágabb valóságban találhasd magad, itt, ugyanezen a Földön és időben. Nincs mire várnod. Figyelj és láss! Figyeld mit és hogyan teszel, sosem a logikus indokokkal elégedj meg, hanem azt vedd észre, hogy vannak indokaid. Azok honnan származnak? Kellenek Neked ezek a korlátok? Mi van, ha másként cselekszel? Légy éber és figyeld a világodat, és azt, hogyan változik Veled.