Gondolati korlátok II.

Az előző közlés vonalát követte Antemon a külvilágból felénk áradó információk adta gondolati korlátokra rámutatva. (Szerkesztők)

Antemon:

Nézd meg alaposan az emberi beszélgetéseket, láss magad előtt akár egy vitaműsort egy témáról, vagy akár egy reklámot. Figyelj, figyeld a szavakat!

„Én azt gondolom, hogy…”  , „Szerintem…” , „Én abban hiszek, hogy…” , „Ilyenkor azt kellene tenni, vagy mondani, hogy…”, " A legtöbben ebben a termékben bíznak..."

Miről is szólnak ezek a mondatok?  Vajon a létező eseményt, tárgyat vagy személyt írják le?

Ha megfigyeled, egyetlen dolgot jelentenek a fentihez hasonló mondatok. Mégpedig a megszólaló gondolatait. A gondolatokat a rárakódott „egyoldalú” tapasztalatok, hiedelmek, hitek inspirálják és egy zárt rendszert képeznek. Leginkább az illető elméjének a leírói, és legkevésbé sem a valóságot adják vissza, amiről szólni szándékoznának. Mégis sokakat az irányít, hogy vajon mi születik meg a beszélő elméjében? Ha a gondolatainak ekkora súlya van, akkor ez egyfajta vakon irányítás, egyfajta hatalom a tömegek felett. Ezért itt a szándékos torzítás is teret nyer.

Ha megfigyeled, a beszélő nézőpontjából és az ő belső gondolatrendszerével szemlélve „igazságnak” tekinthető, amit mond. De még mindig nem sok köze van ahhoz, amiről született. Valamilyen gondolatok csupán "róla". Nagyobb súlya lenne, mint a valóságnak, "amiről" alkották? Mégis a gondolatokat fogadod el a valóság személyes megtapasztalása helyett. Nézd meg, mennyire veszed készpénznek a cikkeket, könyveket, híradásokat?

De ha a szándékos torzítást félreteszed és megvizsgálod azt, aki hisz is az igazában, abban az esetben láthatod, ahogy az elme az igazságaihoz ragaszkodik. Hiszen maximálisan alátámasztottnak érzi belülről, ezért pedig mindennel és mindenkivel harcba száll, aki ezen elképzeléséből megpróbálja kibillenteni. Így születnek a viták. Az egészet megfejeli, hogy a vitatkozó felek elméinek a saját keretrendszereiben egyszerre lehet igazuk. Mégis mindketten kivetítik a valóságra és úgy gondolják, nem létezik csak 1 igazság a „kinti” valóságról, az pedig az övék.

A valóság pedig némán létezik, a pillanat, amelyben benne van az aktuális tudatállapotok kivetülésének teljessége. A színek, szagok, hangok, érzékszervekkel fel nem fogható rezgések, feszültségek. Egy csodálatos teljes pillanat a létezésből.

Vajon hányféle igazság írható le erről a pillanatról? Legalább annyi, ahányan megkísérlik, hiszen nincs két azonos energiával érkező és életúttal megáldott létező sem, csupán hasonlóak. Vagyis kijelenteni, hogy márpedig valakinek is igaza lenne, mindössze az adott nézőponttal való azonosulást és megértést jelenti, de nem sok köze van a létezés pillanatához.

Ha ezt megfigyeled, észreveheted, hogy ezek a vélemények, gondolatok, leírások mindössze buborék életű gondolat-labdák a fejekben. Mikor valakinek „elhiszed”, amit mond, akkor a buborék már két fejben létezik és bizonyos figyelem- energiák fenntartják a létezését mindig, mikor a látóterükbe kerül.

Gyakorlatilag  azt is mondhatnánk, hogy amiben sokan hisznek, az „valósággá válik” , ugyanakkor amiben 1 ember is hisz, az is valóság, mindössze csupán azon 1 ember számára. A sokak hite pedig a sokak valósága. Itt kérlek meg, hogy idézd fel az előző közlésben említett önkorlátozó gondolatokat. Ezen igazságok sem mások, nem érdemes újabbat magadra aggatnod. Bármely irányú igazságba vetett hited egy újabb teher, amelyből az életed sodra próbál majd felébreszteni. Ezek az elméd, az "én" játékai, hogy elaltassák a gyermeki kutakodó késztetést a valóság minden szeletének befogadására és a megtapasztalásra. Akár egy szóval is utalhatok a korlátozás végszavára, mikor elhangzik Benned a "tudom".

Nem arra bíztatlak, hogy ne higgy valakinek, hanem arra, hogy érezz rá, hogy nem hinned szükséges, hanem ha érdekel a valóság, vizsgáld meg magad! Ne az illető gondolatainak helyességét, hanem nézd meg magad a valóságot a saját szemeddel, mit ad Neked? Valóban szükség van meghatározásokra, jelzőkre, kezdeni vele valamit?  

Észre fogod venni az illető szándékát, hiszen tolmácsolni mások felé egy véleményt valamiről vagy valakiről - azon felül, hogy „leírja” az illetőt aki mondja – felelősség is, hiszen az emberi elmék alapvető tulajdonsága sok esetben a vak hit és akár meg is hurcolhatnak bárkit ezen tapasztalás nélküli, terjedő hiedelmek alapján.

Észrevetted, hogy mekkora tapasztalás halmaztól esel el az életed során, mikor az elhangzott, olvasott, hallott gondolathalmazok alapján elhiszed a világot?

Milyen jó dolog is a friss, sok és új információ halmaza és milyen jó is hamar tovább adni. Ez is egy igazság, az elme tombolása, a vélt tudás tombolása, megerősítve ezzel a saját létezését és elkendőzve előled a saját lényegedet és a tapasztalás lényegét.

Ugyanakkor az egészséges összhang a fizikai létezéshez nélkülözhetetlen, a felnövekvő gyermeknek is szüksége van tapasztalni, ha mindent csak könyvekből és emberektől hallana és csak a hitt tudására támaszkodna, elég kemény csalódások érnék és elsorvadna a szürkének hitt létezésben. Ugyanakkor egyes tapasztalások életet menthetnek, hiszen nem szükségszerű minden embernek megtapasztalni, milyen is az áram hatása a fizikai testre.

Ezért is tanácsolom, hogy légy szemlélődő, nyitott és nézd még tisztábban a világot, de ne feledd, a külső szemlélődés kitűnően mutatja mások „hibáit”. Ugyanakkor ne feledd, az életed a belőled fakadó energiák tükre, vagyis amit megfigyelsz másokban, figyeld meg a saját szavaidban, gondolataidban. Nem fogod tudni megállítani, de egyfajta hasadt tudatként egyszerre láthatod, amint cselekszed a másokon megtapasztalt köröket, és tisztában is lehetsz vele, hogy honnan is fakad ez. Ez a tudatosság megjelenése.

Még egy dolog inspirált ezen közlésre. Azok a hosszú ideje pangó kapcsolatok, amelyek megszakadtak, ellenségeskedésbe fordultak közeli- vagy éppen távolabbi ismerőseiddel, rokonaiddal. Ha jól megnézed, nagyrészt ez az elmés „kinek is van nagyobb igaza” dolgon alapul.

Vizsgáld csak meg, hogy születhet megoldás két tökéletes agyi rendszer által „kiadott” eltérő megoldások közt minden esetben? Lehet, hogy szakadék tátong a két elme közt, ezért sosem tudnak közös eredményre jutni. De vajon a két létező közti kapcsolatot két „buborék” vélemény miatt egy életre érdemes elvágni? Az elmék képesek erre, a tudatosság már átlát a másikon és Önmagán, megérti, hogy mivel az elmeszinten létrejött problémát nem lehet azonos szinten megoldani, így azt elvetheti és ráébredhet, hogy igazi probléma nincs, csak sokszínű létezés és nézőpont.

Bíztatlak, hogy nyílj meg, lásd be a gyarlóságot az elmében, és ha már úgy véled magadról, hogy képes vagy más nézőpontból szemlélni - tudván, hogy a véleményeltérés meg is marad – akkor a  másikat mégis újra „átölelheted”. Ez egy nagy lépés.

Meglehet az ő tudata nem volt képes a túllépésre, és továbbra is az igazak harcát vívná Veled szemben, avagy akár vélt „győzelmének” tekinti a közeledésedet, mégis, a megtett lépésed és a közben töretlen nyitott tudatod észreveheti az ártatlanságot a másikban.

Felismerheted az emberiség köreit és hiábavaló küzdelmét az elmés hiedelmek nevében, elkendőzve saját maga elöl a valóságot részben vagy egészben. Felismerheted, hogy nem vagy képes erővel változtatni ezen, de teret adhatsz a megbékélésnek „átölelve” a gyarló tombolást. Az, hogy ezt így meg tudd élni, egyfajta tágulás után következik be és ha néha sikerül már, átérezheti a szíved, hogy „jó” az út, amin jársz.

szerkesztői üzenet: