Gyakran használt fogalmak I. ( A Jelen )

A Jelen megtapasztalásának esélye.

A jelenről gondolatokat gyártani, vagy elképzelni azt képtelenség, mert mikor azt teszed, már a múltat és a "jövőt" - amely csupán gondolat és nincs fizikai formája - éled a fejedben és egy valamit hagysz ki, magát a jelen megélését.

Márpedig bármely valóságban megélhető eseményről, érzetről, képről születő gondolat (minősítés, megértés gondolata, hit, elutasítás, stb.) sosem maga a megtapasztalás, mindössze róla alkotott elképzelés (gondolat) az elme múltbéli gondolatraktára alapján. A valóságot pedig a gondolataid közt keresed, miközben a valós megélése felett siklasz át.

A jelenről lehet beszélni, de belátható, hogy a legteljesebb körülírás is kevesebb, mint maga a jelen megélése.

Példaként említhetnék egy virágot a maga létével és "mellé téve" a lexikonok, könyvek és értekezések tömegét az adott virágról. Bármennyit is ír, gondol az emberiség és rakja egybe, mindig kevesebb és silányabb lesz, mint maga a virág.

Bármit is gondolsz, olvasol, hallasz valamiről, az mindig gombostűfejnyi a "dolog" létéhez képest. A tiszta megtapasztalás megadhatja számodra, hogy felfogod és befogadod a létező dolog mélyebb valóságát. A jelzők és elme-fiókok elzárnak a megtapasztalás mélységétől, mert amint tudottnak véled a "dolgot", megszűnik az érdeklődés és leáll a valós felfogás esélye.

Ha a jelent éled, nincs róla gondolatod, mert éled. A gondolat megszületéséhez idő szükséges, márpedig ha a gondolatban élsz, -egy gondolattá válsz- akkor ismét lecsúsztál a jelen lehetőségéről. Mi is az a jelen? Hol keresd? Pontosan ott, ahol most vagy.

Nem az a lényeg, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy benne légy abban, amit teszel. Aktuálisan olvasod a szavaimat, eközben belső „áramlásokat” tapasztalhatsz meg. Ezek lehetnek egyrészről gondolatok (jelzők, emlékek), érzések, de lehet, hogy azt veszed észre, hogy „eltűnsz”, kiesik az idő. Vajon „látod” most, mi zajlik Benned?

A jelen a cselekedeted, most és sosem máskor, valójában nem is tudsz máskor élni és létezni, mint most, most és most. Ez az egyetlen, amivel rendelkezel a fizikai életben, ez a pillanat és semmi más. A pillanat a halálodig létezik. Azzal rendelkezel, amit most cselekszel és azzal, amit most fel tudsz fogni. Vajon éled azt, amit éppen teszel? Vajon pontosan tudod, mit érez most a tested és mit él meg a "bensőd" a jelenben?

Figyeld meg, ahogy érintkezik a tested a székkel, az eszközökkel, amelyet most használsz, mikor olvasol (de figyelheted ezt mindig, mikor bármit cselekszel). Képes vagy felfogni a tapintást, egyes testterületeken való érzeteket, a "kívülről" beáramló szagokat, hangokat, a fényt, a színeket, a hőmérsékletet. Ez van most. Vajon mennyi ideig tudsz tudatában lenni kizárólagosan a jelenednek?

Mikor már jelzőket használsz és gondolatokat szősz, nem a jelent fogod fel, hanem a fejedben jársz, nézd meg, mennyi ideig tudod tudatosan felfogni az érzékszerveid és a tested generálta érzeteket. Azt gondolod, a jelenben élsz? Vizsgáld meg, mennyire tartós ez a "tudatos jelenlét" gondolatok nélkül.

A jelenben nincs probléma, a problémához is idő kell, hiszen jelzők, elgondolások, gondolatok és viszonyítások szükségesek hozzá. Márpedig, ahogy arra utaltam, a fizikai valóságban egy dologgal rendelkezhetsz, mit cselekszel most és megélheted a cselekvés adta érzeteket, hatásokat. Mégis leginkább a fejedben jársz, minősítesz és problémákkal vagy elfoglalva. Amíg ezt teszed, az "életed órája" akkor is „ketyeg”.

Most létezel a jelenben, figyeld magad, figyeld, amit megélsz, másod nincs. Az életed a megélés, csak azt veszítheted el, amit nem élsz át, hiszen amit megélsz, az mindenképpen az "épülésedet" szolgálja. Amit nem, azt pedig kihagytad, arról csak hiteket és ideákat gyárthatsz. Márpedig azért jöttél ide a földre, hogy jelen légy az életedben.

Mosogass, főzz, takaríts, sétálj, tégy bármit, de amit teszel, abban légy jelen, ez a legteljesebb dolog, amit az életedben tehetsz.

A jelenben tapasztalható dolgok felfogásának is vannak szintjei, az intenzitását az élménynek, a figyelem fókuszának koncentráltsága adja meg. Még ha érzékeled is periférikusan, mit is teszel, gyakran a figyelmed jelentősen osztott. Több gondolati ág is pörög folyamatosan. Észlelheted ezt, mikor megbotlasz, elejtesz valamit, nekimész valaminek, vagy akár elvágod az ujjad.

Akkor egy pillanat alatt visszatérsz a jelenbe és megláthatod, hogy eddig nem voltál „ott”, hiszen ha lépésed közben figyeled a lábad, az érintkezést a talajjal, a lépcsőt és a lépésben élsz, nem botlasz meg.

A jelenlegi kondícióiddal nagyon rövid időszakokat vagy képes valóban átélni, többnyire homályosan fogod fel a cselekvéseket. Elszoktál tőle, mikor járni tanultál és belecsöppentél az elme birodalmába. Mégis azt mondom, van lehetőséged megerősíteni a tudatosságot a jelenben. (erre vonatkozóan a személyes találkozókon adok közlést számotokra.)

Az elméd azt mondja, mi érdekes van a jelenben? Láttam már, tudom mik ezek körülöttem, unalmas, ismerem, valami újat szeretnék és máris a gondolatok világába menekül. Teszi ezt mindazért, hogy a figyelmed energiáját fenntartsa, hiszen amire egyáltalán nem figyelsz aktuálisan, az számodra nem is létezik. Márpedig az elméd a saját tudatosságával létezni akar, szüksége van az energiára, különben eltűnik és számára az a halál. De vajon félned kell, hogy ha nem figyelsz a problémáidra most, akkor azokat ellopja valaki?

 Netán annyira szereted őket, hogy fontosabbak az életednél, annál, ami pont most zajlik?

Itt vagy teljesen szabadon, hiszen jó esetben mozdul kezed- lábad és bármerre indulhatnál, itt az életed! Nézd meg, mihez kezdesz most vele? Vajon ugyanezt tennéd, ha tudnád, hogy 24 óra múlva a fizikai életed véget ér? Így töltenéd az "utolsó" időszakot?

 Nem tudhatod, hogy mikor ér "véget" az életed, mégsem használod ki a lehetőségét, hogy élj és tapasztalj. Nem mások elvárásaiért, hanem azért, amit Te szeretnél. Utaltam rá, hogy bánkódni a halálodkor azért fogsz, amit elmulasztottál megtenni. Elmélkedhetsz a halálon, a túlvilágon, előző életeken, de ezek mind csak ideák maradnak a fejedben, miközben múlik a lehetősége a fizikai életnek és megtapasztalásnak. A "fizikai halálodat" nem tudod elkerülni, vajon az élet helyett azzal érdemes foglalkozni, hogy félsz attól, ami biztosan bekövetkezik? Teszed ezt azon idő alatt, amíg még nem érkezett el? Mekkora pazarlása ez a lehetőségeidnek?

Többször utaltam rá, hogy legtöbbet magadért azzal tehetsz, ha azt éled, amit éppen teszel, éld meg a jelenedet és cselekedj úgy, ahogy azt Te szeretnéd, Tedd, és ha már tetted, éld át, hiszen Te cselekedted, szabad akaratod eredménye a mostani valóságod. Ha nem tetszik és tudsz cselekedni, cselekedj! Mindegy, hogy mit teszel, az élet szabad tér számodra. A jelen, lehetőség számodra, a lényeg, hogy megéld ezt a lehetőséget itt és most.