Antemon:
Ahogy a születésedet indukáló vágyak a fizikai valódat képesek voltak megteremteni, így a benned feszülő és fókuszált energiák minduntalan létrehozzák a valóságot is körülötted. A megélések tömérdek szikrája, ami felragyog benned, valójában a benned feszülő energiák kivetülésének a visszhangjai. Úgy is rámutathatnék, hogy olyan módon szemléled a világodat, amilyen késztetések, kitörni vágyó energiák „benned” feszülnek. Felmerülhet a kérdés benned, hogy nem merő káprázat-e amit látsz, és vajon valóban a külvilág hatását éled-e meg, nem fordítva zajlik-e mindez?
Minél intenzívebbek a késztetéseid, és azokat minél inkább képes vagy fókuszálni, adott célba irányítani, annál inkább ösztönzöd azok megvalósulását a fizikai síkon.
Sokan közületek ezt a szokásos értelmezés alapján a gondolatok teremtő erejének titulálják, pedig nem erről van szó. A gondolat minden esetben viszony. Egy gondolathoz legalább 2 dolog egy időben történő felidézése, viszonyítása szükséges. Azaz nagyjából azonos töltéssel látjátok el a gondolt dolgok ellentétes oldalát is.
Példaként, aki a békére fókuszál, egyben a háborút is azonos mértékben táplálja. Valami ellen küzdeni csak akkor lehetséges, ha a "valamiért"-et és annak ellentétjét is mindig életben tartjuk, egyébként irány és forrás nélküli lenne az energia, azaz megszűnne. Gyakorlatilag akárcsak a földről elrugaszkodásnál, a mozgás energiájából adódó, de ellentétes irányban ható energiát is generálunk egy időben.
A nem gondolati teremtés egyszerűen adott irányú fókuszálást jelent, amikor a késztetés és a vágyak lavinája elindítja a cselekvést a megvalósulást. Nevezhetném ezt úgy is, hogy valamiért való cselekedet úgy, hogy az nem körvonalazza, hogy mi is a cél szükségszerű formai megvalósulása. Csupán a megélés érzetének a vágya viszi előre. Az a fajta érzet vágya, aminek számára szükségszerűen be kell következnie. Vagyis azon érzetek megélése, amit akkor élnél meg, mikor a vágyad teljesülne. Olyan ez, mint a lépés, a késztetés cselekvése, csak mert ez következik. Megtörténik, megteszed, az energiád testet ölt.
Éppen ezért „nehéz” például csak pénzt teremteni annak, aki a pénzre fókuszál, és nem arra, amit szeretne megélni a pénz, mint eszköz megszerzése, majd elköltése által. Ráadásul ezen megélését és cél elérését gondolati szinten le is korlátozza, hiszen elképzeli, hogy ez milyen módon fog megvalósulni.
A világotok valamilyen szinten képlékeny, ezért a teremtések összhangja alakítja. Nem az elméd korlátok közti elképzelt formái. Vagyis elérheted azt az élményt, amit a pénz megszerzése mögött valójában szeretnél, de cseppet sem biztos, hogy olyan módon, ahogy azt elképzeled. Akár pénz nélkül is eljuthatsz abba az állapotba, ami miatt az egész késztetés elindult. Az út, a sors, a bekövetkezés ideje és módja a teremtések összhangjára van bízva, ezért igencsak érdemes a tudatos teremtés szándéka esetén odafigyelve megtalálni az igazi vágyat, mint megélési célt.
.jpg)
Egy példát vetítek eléd ismét, szeretnél házat, gépkocsit, családot, hajót magadnak, hajtasz érte, átgázolsz mindenen, ennek ellenére egy idő elteltével földönfutóként, mindent elveszítve ülsz egy folyó partján, és akkor ott megszületik a teremtésed gyümölcse. Ami valójában egy olyan érzetre irányult, mikor békességet, félelem nélküliséget és kellemes megnyugvást érzel minden felhang nélkül. Mindezt úgy képzelted, hogy bizonyos tárgyaid adják majd meg neked. De a sors megadta más módon. Nem mindenkinek azonosak az útjai, nem mindenki azonos módon élheti át azt, amire valóban vágyik. A példabeli létező számára már nem volt mit veszíteni, nem volt hová rohannia többet, már nem akart semmit megszerezni, tehermentessé vált a szerzés és a birtokolt dolgok védelmének feladata alól, elveszített mindent, és megnyerte általa a szabadságát, mindamellett átjárta a természet hangulata. A langyos napsütés és a látvány hatására egy teljesség-élmény lett az övé, és ez az, amerre a késztetése egész életében vitte.
Teremtések összhangjáról beszéltem, és itt rá kell mutatnom, hogy az egyén energiái által létrehozott „valóságok” annál intenzívebbek, minél több energia táplálja meg őket. Vagyis a kollektív célok sokkal erőteljesebbek lehetnek az egyéni teremtéseknél.
Többek közt ezért is jellemzi a jelen világotokat a tudatos összezilálás, az egység megbontása minden eszközzel, hiszen azon csoportok, közösségek, akiknek belülről fakadó közös céljuk van, nagy erőt képviselnek, amely megvalósulása kellő fókusz esetén létre is jöhet. Ha egy egész ország fog össze egy irányba annak hatalmas erejű megvalósulás lehet az eredménye.
Pont ezért cél az öntudatlan elmék reflex reakcióinak kihasználása és egymás ellen fordítása, hogy az összefogás lehetőségét minimálisra csökkentse, vagy legalább annyi ellentétes pólusú teremtés indulhasson el. Így az egyén és a közösség tudatos fejlődése is visszaszorul, az irányíthatóság pedig fennmarad.
Ebből kitörni ismét csak nem lehetséges gondolati akarásokkal, hiszen pont annyira fenntartja a káosz-állapotot is. A kilépés egyfajta megoldás, hiszen ha az izzó kicsavarja magát és kívülről szemléli a belőle kiáramlott fényt, akkor talán még egy kósza villanás erejéig láthatja annak korábbi irányát, de utána nem lesz már ő a forrása azon fénynek, és eltűnik, mintha ott sem lett volna. Ha pedig egyre több izzó lép ki a bekapcsoló gombja által diktált „világíts, de most erre!”-parancs követésének bűvköréből, akkor a parancs süket fülekre talál és többé képtelen lesz beleszólni a már tudatosan döntő fényforrások életébe. Nem tudja azok erejét kénye kedve szerint irányítani.
Mik is ezek a parancsok? Csak figyeld az információkat. Minden ezt a célt szolgálja. A források, ahonnan a „híreket” kapod. A hír minden esetben az azt köztudatba juttató nézőpontját tükrözi, elképzelését a valóságról és szándékát a hangulatod irányításáról. Sosem a valóság maga, csak egy szerkesztett kép róla.
A közreadó szándéka pedig az ”eredmény”, az indulat, amit kivált belőled. Vizsgáld meg, hogy az adott információ milyen hatással van rád. Indulat, kellemes vagy kellemetlen érzetek. A cél az, hogy elkapjon vele és a fókuszodat irányítsa. Lehetőleg oly módon, hogy vagy egyik, vagy másik oldalt erősítsd, mindig meglegyen a megosztottság és legyen csontod. Küzdj a szembe helyezett „ellenséggel”, aki nem más, mint Te magad, csak éppen más köntösbe bújtatva.
Az információ nem segítség, hanem korlát és akadály, még ha más színben is tűntetik ezt fel számodra. Az információ teher. Akadály a tudatos létezés előtt. Homály a tisztánlátás előtt, csemege a fókuszod elszippantására, hogy azzal foglalkozz, amit eléd dobnak, és ne ébredj fel, ne vedd észre, hogy lehetőséged lenne kilépni. Igaz, már oly hosszú ideje alszol, hogy ha időt is hagynak rá, magad fogod keresni a napi információ adagodat, hogy folytathasd az álmod, mert egyébként frusztrálva érzed magad és nem tudnál egyedül mihez kezdeni.
Az ébredés, a kilépés nem a halált jelenti. Az nem megoldás, hiszen döntő többségetek célja az ébredés, ezen mostoha körülmények ellenére, ezen csábító információ áramlás ellenére.
Nézz körül, mindenhonnan egyre több és egyre gyorsabban elérhető információt kapsz. Minden törekvés és „fejlődés” arra mutat, hogy szinte ki se mozdulj a lakásodból és minél gyorsabban, színesebben, lenyűgöző módon jusson el hozzád az új információ. Az életed szépen elmúlik közben, de te ne is vedd igazán ezt észre. Sőt érezd úgy, hogy van választásod, választhatsz az eléd tett többféle kábítást végző újabb és újabb eszköz közül. Tedd ezt magad, elérhetővé válik minden számodra.
Amivel most utaltam, nem más, mint információ. Értéktelen és fókuszterelő hangok, betűk, szavak, mondatok halmaza. „Tudni”, megérteni, teljesen felesleges, csak a fókuszodat tereli el magadról. De ha elég nyitottan olvasod, a fókuszodat önmagad és az ébredés felé fordítja, és mikor majd folytatod a mindennapjaidat, egyszer-egyszer be fognak villanni a megéléseid, a saját tapasztalataid a „kapottak” alapján. Mikor megéled, vagyis meglátod magad, akkor fogod Tudni és nem „érteni” és „megélni” azt, amire mutatok.
A kilépés nem történhet akarásból, mert az a gondolati késztetés ugyanúgy benne is tart abban, amiből kilépnél. A kilépés spontán történik. Pillanatokra az életed során, vagy kondicionált gyakorlással, amelyről már személyes beszélgetések során adtam útmutatást.
Létező, figyeld a világodat és vedd észre, hogy minden, amit „kapsz” az információs csatornákon, milyen módon is irányít és tart függésben téged. Ha szerencsés vagy, elér az intenzív késztetés, hogy ki akarj ebből a kényszerből valahogy szabadulni és keresd a megoldást. Ne csüggedj, ha ez nem történik meg, az is tökéletes életút, csak más minőségben.
Szerkesztői megjegyzés:
További infomációkhoz az „Elérhetőségek” menüponton keresztül juthatsz
Vissza
