Igazság vagy valóság?

Az igazságokkal, elméletekkel kapcsolatos  felvetésre kapottakból:

Antemon:

Az egyes elgondolások teljesen igazak és hibátlanok, de ugyanakkor ennek az ellenkezője is teljesen "igaz".  Ez mindig attól függ, hogy milyen rendszer keretein belülről szemléled.

Az összeesküvés-elméletek ugyanígy hibátlanok, pont annyira, mint a cáfolataik. Nézd csak meg, minden emberben működik az elme nevű rendszer, sőt "léteznek" többek által "összeadott" önálló rendszerek is, amelyek, hallgatólagos egyetértéssel "vakon" elfogadásra kerülnek elmecsoportok közt. Többek közt idetartoznak a tudományágaitok is, mint a fizika, matematika és még sorolhatnám. Ezek szemszögéből vizsgálva tökéletes az eredmény amit "kihoznak".

Azt is mondhatnám, mindegy, hogy igen-t vagy nem-et mondasz valamire, a Te szemszögedből az hibátlan "eredmény". Hibátlan egészen addig, míg más szemszögből rá nem nézel. Akkor esetleg már nem az a végeredmény a megfelelő. Az is elég, ha éppen mások véleményét hallgatod meg a döntésedről, ott már lesznek eltérések. Éppen ezért az igazság nem lehet mindenre kiterjedő érvényű, csak adott nézőpont szerinti.

Mikor egy rendszeren belülről nézve a felfogott valóságra egyszerűen már nem húzható rá a "logikátok", általában kétféle utat jártok be.

Az egyik szerint elutasítod a valóságot és minden módszerrel meg nem történtté, vagy láthatatlanná akarod tenni a nem illeszkedő eseményt. A múltatokban ilyen eseményekért égettek meg és mészároltak le olyanokat, akik tettei, meglátásai nem illeszkedtek az általánosan elfogadott rendszerekbe. Ez most is hasonlóan működik, persze nagyrészt nem "mészárlásra" utalok, hanem a "rendszeren belülről szemléljük a valóságot és minden mást elutasítunk" állapotra.

Nézd meg az aggressziót, amit naponta tapasztalhatsz az utcákon, nézd meg a háborúkat, a vitákat emberek és párok közt, mind erről szól, a valóságra és a másik nézőpontra akarjátok minden eszközzel rákényszeríteni a saját nézőpontotok aktuális igazságát, ki-ki "vérmérséklete" szerint.

Cselekedeteket végeztek ezen gondolatrendszerek "hatására", amelyekre mások a másféle rendszereikkel hozott következtetések alapján reagálnak. Ez egy öntudatlan láncreakció az ideák nevében.

A "valóságot" fikarcnyit sem "érdekli", hogy aktuálisan ki és hogyan látja, csak létezik.

Nézzük mi zajlik a másik esetben, amely ritkábban történik meg a felnőtté válás után, de gyermekkorodtól kezdve folyamatosan élted újra és újra. Meg van a lehetősége a "szemlélőnek", hogy felismerje, a rendszere "zártabb",  kevesebbet leírni képes, mint a "valóság" amelyben létezik.

Ilyenkor "összedől" egy hitvilág, egy rendszer, bekövetkezhet egy tágulás, létrejön egy újabb, de már "tágabb" rendszer, amelyen keresztül ezen túl a "szemlélő" ránéz a valóságra. Igazi felismerés történik, hogy amin keresztül szemlélt, az egy illúzió volt, mert a világ ennél tágabb.

Ezt a gyermeknél természetes folyamatnak tekintitek, és azt is, hogy a felnőtté válás során ennek a folyamatnak gátat kell szabni. Meg kell komolyodni, a nyílt, érdeklődő megismerés vágya a világ felé fokozatosan bezárul, hiszen már mindent ismertnek és tudottnak feltételeztek és a "biztonság" vélelme nevében a rendszereiteket vastag falakkal veszitek körbe. Úgy érzitek, hogy fejlődésetek csúcspontja egyes rendszereket felépítő "tudott" információk elsajátítása, majd ezen határok precíz követése. Ez illúzió. A hitt tudás elzár a megismeréstől.

Mikor úgymond vakon hiszel bizonyos ideákban és törvényszerűségekben, nem teszel mást, mint aláveted magad egy rendszer szabályainak és mindent rajta keresztül fogsz fel a valóságból, de egyben önkorlátozást végzel magaddal szemben, hiszen azon felfogott dolgok, amelyek nem illeszthetőek a rendszerbe, számodra elvetésre kerülnek.

Hibát ekkor sem követsz el, hiszen a tudatod akkor képes tágulni, ha felismeri magát az egyre tágabb valóságokban is és ezt "kívülről" nem lehet ráerőltetni. A felismerést mindenki "önmaga" képes megélni. Vagyis a rendszerekkel való játék mindenképpen "előremutató". De érdemes észrevenned, hogy mindenben ezt teszed. Csak figyeld meg az életed, a szabályaidat, a "kényszereket" és szilárdnak hitt meggyőződéseidet a világ "felépítéséről".

Bizonyos megfigyelések, észlelések -mint kapott információk- eljutnak az elmébe és az adott "rendszerén" keresztül végigfuttatva , abból a szempontból hibátlan végeredményt adnak ki. Adott nézőpontból felépített logikával nézve teljesen igaza lesz bármilyen eredményre jut is. Másik nézőpontból felépített logikával is biztosan igaza lesz, bármilyen eredményre jut is. Vajon az egyetlen igazság, mint idea létezik?

Az összeesküvés-elméleteket megvizsgálhatod számtalan nézőpontból, sőt, azok ellenkezőjéből is. Minden bizonnyal minden nézőpont ki fog hozni belőle egy "eredményt", és bárhogy is van, a "megfigyelő" szemszögéből "igaza" lesz. Melyik az a nézőpont a világ végtelenségéből kiragadva, amelyik egyetlen és örökérvényű? A Tiéd? Számodra minden bizonnyal. A kérdésem ismét az, "na és ki vagy TE"?  "Ki voltál Te, 10-20-30 éve és ki leszel 10-20-30 év múlva?" Az "igazság" mindig Veled együtt változik.

Nem véletlenül "élsz" itt, nem véletlen most létezel és nem véletlenül ezek a körülményeid. Ha nem tetszik a világod, változz és változtass, amilyen "szemüvegen" át nézel, olyan "színben látod a világot és amit látsz az az egyetlen valóság számodra, ez nem is lehet másként.

Vissza