Kérdések a bonyolultságról, valóságról és a jövőről

Beszélgetés részlet. (Szerk.)

 

Kérdező:

Nem igazán értem néha, hogy miért fogalmazol meg valamit bonyolultan, mikor egyszerűen is lehetne?

Egyszerűség alatt az érthetőre utalsz, azaz olyasvalamire, amit az elméd képes véghezvinni. Teszi ezt úgy, hogy az összes eddigi ismerete alapján értelmezi, hozzájuk hasonlítja és viszonyítja a kapott utalást. Vagyis nem nyitott, új lehetőség befogadásáról van szó, hanem a régi-, ismert építőelemekből felépített valamiről, ami szerinte pont az, amit kapott – ez esetben általam –.

Ez – beláthatod – elég nagy torzítás és tévhit az elme részéről. Ugyanis amire utalok, az a létezés olyan szemszögből való felfogása, ami az elmén túl mutat. Ezért mikor úgy érzed, hogy megértetted az agyaddal, amit „kapsz”, már tévedtél. Ugyanis ez a megértésen túl van, viszont egyfajta felismeréshez juttathat, ami egy benned lezajló megélés és nagyságrendekkel mélyebb, mint a megértés és a tudás.

Közléseim éppen ezért eleinte az elmét vezetik, majd pedig egyfajta hintába ültetve körbe járatják az útjelzők sűrűjében. Megfelelő esetben az elme működése az utalások szövevényében leáll és a szavak értelmezése mögött megjelenik a tudatok közti kommunikáció. Ekkor megszülethetnek felismerések, de jórészt inkább későbbi időpontokban jön ez létre. Nem konkrétan a közlés értelmezése történik meg, hanem bármilyen ismétlődő, vagy hallott élethelyzetek tisztulnak ki előtte teljes pompájukban és egy „áháá!” élménnyel kísérve mélyen felfogsz bizonyos dolgokat. Ezen megélések létrejöttét indukálják a közlések.

Amennyiben az elmédet kielégítő információkra van szükséged, találhatsz megannyit, olyat is, ami előre meg van rágva számodra, de ezen informatív tudáshalmaz és a valós átélés közt hatalmas, minőségbeli szakadék tátong.

 

Sokszor van, hogy nem értek egyet azzal, amit mondasz, mert szerintem másként van a valóságban.

 

Jól teszed, hogy nem értesz egyet és nem kezdesz bele egy újabb hitbe. Ha belegondolsz, a megelőző  spirituális és ezoterikus ismereteid nagy részét könyvekből vagy előadásokon, tanfolyamokon hallottakból szedted össze. Azaz nem tettél mást, mint hitet adtál az ott leírt vagy elmondott szavaknak oly módon, hogy közben ezen dolgokat igazán nem élted még át. Ha átélted volna, akkor színtiszta ragyogó valóságként lett volna benned és semmi szükséged nem lett volna sem a könyvre, sem az előadásra, nem mondott volna számodra „újat”.

Pont arra ösztönözlek, hogy állítsd le az elmédet, az „elhiszem, hogy így van” gondolatokat, az „egyetértek - nem értek” álláspontokat és egyszerűen nyitottan nézz bele a saját életedbe a kapott útmutatás alapján. Amit látsz, az a tiéd legyen és ne valaki más elveit kántáld és hidd. Láss, és amit egyszer valóban megláttál, az a részeddé válik, tágabb leszel általa és nem lesz kérdés benned, hogy az vajon igaz-e vagy sem. A valós megélések mind ilyenek, azok számodra tiszta valóságként léteznek onnantól.

Azzal sincs baj, ha vitáznál vagy érvelnél az átáramló útmutatással, de próbáld tudatosítani, hogy itt nem egy „kinek van igaza?” szokványos elmebajnokságról van szó, hanem valami olyan felhívásról általam, amelyben el mered dobni az összes hitedet, tudásodat, értelmezésedet, akarásodat egy rövid időre és adsz egy esélyt magadnak, hogy utazz, hogy utazz önmagadba és a sok szemellenző és megszokás béklyója nélkül tisztán lásd, mik rejteznek a zajos felszín mögött.

Tudom, hogy ez kemény dió egy mindent irányító elmével, amelyen keresztül most is elemzed a szavaimat és teszed mindezt oly módon, hogy esélyt nem adtál magadnak, hogy a világodban ezen a fajta megélésen felül bármi más is létezhet. Természetesen ez is szükségszerűen jó irány, hiszen akkor is csapdában maradnál, ha megéléseid nélkül egyszerűen elhinnéd, amit mondok.

Ez az, amiért mindig hangoztatom, hogy elmével ezen a téren sem pro- sem kontra nem jutsz semerre. Ez az, amit nem lehet akarva, vagy nem akarva megélni.  Az ébredés és az elalvás sem akkor történik meg, mikor akarod vagy sem, hanem egyszerűen megtörténik. 

 

 

 

Úgy gondolom, hogy nincs igazad abban, hogy a valóság semmilyen és annyi féle, ahány ember!

 

Antemon:

 

Látod ez is egy fajta valóság, ami pont olyan számodra, ahogy látod. Lehetne nem igazad abban, hogy Te ezt látod? Lehetne másvalakinek nem igaza abban, hogy ő másként látja? A nézőpont az nézőpont, és pont olyan, mint amilyennek „onnan” (a megfigyelő adottságaiból) látszik.

 

Kérdező:

 

Nem teljesen erre gondolok, ha megnézel egy épületet, azt mindenki épületnek látja, és ha az barna, akkor barna, nem pedig semmilyen, és akkor is ott van, úgy, ha senki nem látja.

 

Antemon:

 

Az épületed akkor nyer formát és alakot, mikor az első megnevezés, meghatározás és jelző megszületik. Azon tudat számára, amelyik soha nem értelmezte a kövek, téglák és egyéb anyagok ilyen módon elhelyezett együttesét épületnek, abban az esetben ez csak különféle anyagok strukturált halmazának tűnhet.  Ami számára csak akkor válik el a környezetétől, ha eltér az általa ismert és felfogható látványtól. Egyébként akár észre sem venné.

 

 

Nagyon sok olyan dolog vesz körbe benneteket, amelyet – bár ott vannak most is – még senki nem ismert fel és nem szabdalt ki az egészből, mint különálló valóságot. Nem adott neki nevet és jelzőt. Amint ez bármilyen dologgal megtörténik és köztudatba kerül, akkor egyre többen és több helyen fogják észlelni azon dolog létezését, hiszen felismerik a logika alapján rendszerbe sűrűsödött együttállásokat máshol is. Egyszerűbben rámutatva, amint a fenti példában szereplő tudat felfogja, hogy a kövek, téglák ilyen módú halmaza egy épület, máshol is észre fogja venni az épületeket.

Több ismeretlen dologra mondjátok, hogy természetfeletti. A felfedezéseiteket újnak nevezitek, olyannak, ami eddig nem létezett, holott az alkotóelemei eddig is jelen voltak, mindössze ilyen módon rendszerezve és társítva még nem próbálta ki őket senki és nem adott neki saját nevet, nem írta le a dolgok összerakása által keletezett „új” tulajdonságokat és lehetőségeket.

Az egészből való kiragadást és egybegyúrást nevezitek teremtésnek, alkotásnak.

Az egész felfogás, megnevezés és funkcionalitás, mind bennetek zajlik. Minden milyenségét a nézőpont adja. Vajon a földről mennyire nyert értelmet számotokra a Nasca vonalaknak nevezett rajzolat? Pedig ott „hevert” az orrotok előtt. Bizonyos távolságból nézve „értelmes” rajzolatként bontakozott ki és létrejött. De amíg senki a földön nem „tudott” róla, gyakorlatilag nem létezett. Hogyan létezhetne az, ami nem jelent meg senki belső világában? Hiszen az addig senki számára nem felfogható és értelmezhető dolog.  A világotokban éppen ezért bármi lehetséges és már most is ott van, mindössze senki nem „szabta ki” a végtelen egészből, mint önálló dolgot.

 

 

 

Kérdező:

 

Hogyan lenne lehetséges bármi?

 

Antemon:

 

Korábban már utaltam rá, de ha megfigyeled a térnek egy kis darabkáját, az mire kínál lehetőséget? Bármire. Elfoglalhatja egy kanári, egy üvegpohár, átsuhanhat rajta egy repülő csészealj, ülhet ott egy ember és így tovább. Az a kis „darab” hely mindennek képes helyt adni. Nem korlátozza be, hogy „benne” miféle anyag jöhet létre, hiszen az élettől az élettelenig, a láthatótól a láthatatlanig bármi lehet ott az „üres” tér helyett.

Képzeld el mindezt a teljes létezéssel. Esemény, gondolat, tárgy, élet, energia, mozgás, hang és ezen felül végtelen ismeretlen megjelenési forma képes létrejönni benne, és ezek egymással is végtelen variációt alkothatnak, ez a végtelen lehetőség. Bármilyen megnyilvánulás onnantól lesz valós, hogy egyben létezik az is, aki képes a végtelen semmitől való eltérését felismerni. Amíg senki és semmi nincs tudatában valaminek, addig az senki és semmi számára nem is létezik. Amint valaki tudatába kerül, és általa értelmezést nyer, máris létrejön valami, ami pont olyan, mint ahogy a felfogó tudat értelmezni képes.

Nyilván hasonló tudatok közös kommunikációval „megegyezhetnek” közös – virtuális – megnevezésekben a felfogás tárgyát illetően, de attól még az, amit felfognak, nem olyan. Csak számukra, mert ezt fogadják el.

A leglényegesebb mindig azt észrevenni, milyennek is éljük meg-, látjuk a dolgokat. Nagyon sokat árulhat el „magunkról”, arról, hogy milyen szemmel nézzük a világot.

 

 

 

Kérdező:

 

Mit látsz, mit tehet az emberiség egy jobb jövőért, hogyan kerülhetjük el a háborúkat?

 

Antemon:

 

A kérdésed az elme megközelítését vetíti ki, amelynek a döntő többségetek a „rabja”. Amint arra utaltam az imént, a dolgok-, történések adta lehetőségetek maga a megélés. Olyan fajta megélés, amely során pontosan tisztában vagytok azzal, mi rejtezik bennetek, pont azáltal, hogy milyen szemmel látod a világot. 

Ha észreveszed, ebben az esetben nem az a lényeges kérdés, hogy hogyan tehetem mássá a történést,– mert az ugye nekem nem tetszik – hanem, hogy miért van bennem elutasítás és ellenállás-reflex az adott történéssel kapcsolatban? Honnan tapad rám ez az öntudatlan reflex és miért keseríti meg az életemet, miért is követem?  Ez lehetőség arra, hogy megszabadulj egy „rablánctól” a rengeteg közül. Azzal,  hogy elkerülöd az eseményt, a lehetőséget, a saját „megszabadulásodat” odázod el.

Lásd meg a kérdésedet ebből a nézőpontból is!  Ugyanakkor azon történések, amelyek nem pengetnek meg benned húrokat, hanem jelentőségüket vesztik, valójában – ahogy azt korábban a dolgok észlelésénél is jeleztem – észrevétlenné, nem létezővé válnak a számodra. Ugyanis semmiféle elkülönült reakciót nem váltanak már ki, ezért „eltűnnek a valóságodból”. Ugyanakkor más emberek valóságának részei lesznek. Ezt most egyáltalán ne az elméddel próbáld értelmezni, mert az a fajta kérdés, amely most merült fel benned az útjelzőm kapcsán, már utal a torzított „megértésre”.

 

Kérdező:

 

Milyen kérdésemre célzol?

 

Antemon:

 

Arra, hogy ha téged már nem zavar a háború, nem érdekel, akkor egy gonosz közömbös szociopata vagy-e? Illetve arra, hogy ezek szerint képes vagy-e a lövöldözésben sértetlenül sétálni, mert nem vennéd észre a harcokat?

Nos, nem erről van szó. De ennek bővebb kifejtése külön közlést igényel, ahol is a párhuzamos létezések időtlen mivoltáról tudnék útmutatást adni. De belepillantva annyit azért átadok, hogy a szükségszerű megélések függvényében az aktuális tudatod fénye mindig a megfelelő valóságot fogja fel. A jelenben léteznek olyan lenyomataitok, amelyek párhuzamos és teljesen más, - egyes esetekben rendkívül véres – valóságot élnek meg ugyanezen a Földön.  

Ismétlem, a valóságotok milyenségét a szemlélő tudat milyensége szabja meg.

Azon tudatok, amelyek épített elméi mögött rengeteg elfojtott agresszió húzódik, összeadódva a háborúk valóságát teremtik meg. Azon tudatok, amelyek a sok szenvedést vagy a háborúk ellen való küzdelmet élik meg belül, szintén részt vesznek ebben a közös teremtésben és megélésben, hiszen általa kifejezhetik a bennük rejtező „energiákat”. Ez ugyanígy működik azon megélésre „vágyóknál” is, akik valamilyen módon egy ilyen helyzet hatására képesek felfogni a bennük szunnyadókat.

A kérdésedre a válasz, hogy IGEN, már több helyen elindult ez a folyamat és azok számára, akiknek ezen megélés-fajta adja meg a lehetőséget, hogy szembesüljenek, mik rejtőznek bennük, „részt is fognak venni” egy ilyesfajta valóságba. Ugyanakkor hangsúlyozom, a válaszom egyben határozott NEM is, hiszen a megélések és a tudatosság adta változás adott létező számára egy másik valóság másfajta megélését is hordozhatja. Vagyis a jövő folyamatos változásban van, az is, hogy melyikőtök melyik folyamat részese lehet.

Éppen ezért nem a rettegés, vagy a küzdelem az, amire a hangsúlyt érdemes fektetni, hanem elsősorban kendőzetlenül megismerned önmagadat, feltárni belül, hogy milyen hozott mintákat őrzöl, felismerni, hogy elengedheted őket, mert sosem voltak a tieid.

Ugyanakkor a belső megélések a külső formákon keresztül ismerhetőek fel, vagyis, ha tudsz cselekedni valamiért, tudsz változtatni a dolgokon, akkor ezt is megteheted. Hiszen nem tudhatod, hogy a cselekvés indukálta a másfajta megélést vagy a belső változásod a cselekvést. Ilyen esetben teljesen mindegy, hogy azért nem nyomtad meg az atomot indító piros gombot, mert meg akartad akadályozni a háborút, mert belül változtál, vagy mivel nem nyomtad meg ez által lettél más. A „külső” és „belső” látszólagos elhatárolódás csupán.

A leglényegesebb, hogy minél tisztábban lásd önmagad, hogy minél függetlenebbül legyél képes létezni az öntudatlan reflexek bábszerű ráncigálása nélkül, akkor nyílik igazán lehetőséged a világodat a legtisztábban megélni. Ekkor még az sem számít majd, hogy akár éppen egy háború van körülötted, mert ott leszel benne tiszta valóságként és támaszként azoknak, akik általad élhetnek a „megszabadulás” lehetőségével.

 

 

Mindazonáltal az elkövetkező időszak még intenzívebb hatással fogja provokálni a bennetek rejtező érzéseket, elnyomott indulatokat, és intenzív megvalósulással tárja majd elétek. Ebben a helyzetben kapaszkodóhoz férnek azok közületek, akik már képesek ki-kidugni a fejüket a sodró áradatból. Azok pedig, akiket a hatások rángatnak, még mélyebbre merülnek majd ebbe a mocsárba. Jól fog jönni sokaknak a segítő kéz, de sokan – mivel a valóság ezen megtestesülését, mint önzetlen segítség, fel sem fogják ismerni – támadásként érzékelik majd ezen próbálkozásokat is. Szélesedni fog a távolság az öntudatlan és tudatosabb létezők között, éles, tapasztalható különbségekkel fogtok szembesülni.

Javaslom, hogy minél több ragaszkodást, gyűlöletet, hibáztatást engedjetek szélnek, hogy ezen terhektől megkönnyebbülten folytathassátok az utatokat. Észre fogjátok venni, mennyire ragaszkodtok majd a sérelmekhez  és a látszathoz. Vedd majd észre a „miért én kezdeményezzek?”, „Ő kezdte!”, „Nem fogok megalázkodni” és hasonló elme-védekezéseket, amelyek bent tartanak a saját hálód fogságában. Az elengedés egy olyan dolog, mint mikor kitárod a markodat és mindegy, mi volt benne addig, egyszerűen hagyod lezuhanni és nem a tárgy érdekel már, hanem az érzés, hogy végre ellazulhatnak az izmaid és nem kell tovább fognod ezt. A fejedben rikoltozó, ellenkező, fentebb idézett gondolatokat pedig hagyd, hagy fúja távol a szél, nem szükségszerű rájuk egy csepp figyelmet se fordítanod.

 

 

Bár a karácsonyi ünnep napja semmiben sem tér el a többitől, mégis kitüntetettebb szereppel bír legtöbbetek számára, mint a többi, ezért kifejezetten hasznos lehet az elengedéseket, megszabadulásokat, megbocsájtásokat ezen időszakra időzíteni. Azon egyszerű tényből fakadóan, hogy az elmétek sokkal jobban támogatja az ilyen indokolható időszakban elkövetett elengedéseket, mint egyéb esetekben.

Azok számára, akik elakadtak, úgy érzik megrekedtek a problémáikban, továbbra is korlátozott számban személyes konzultációra nyújtok lehetőséget.

 

 

Szerkesztői megjegyzés:

Továbbra is lehetőségetek van személyes-, vagy szűk körű kötetlen-, vagy problémafeltáró, útmutató beszélgetésekre, legyen szó bármilyen élethelyzetről, vagy csak kíváncsiság adta kérdésekről. A beszélgetéseken megkaphatjátok Antemon személyes tanácsait, útmutatásait és saját tapasztalataitokat is megoszthatjátok egymással.

Részvételi szándékot jelezni, a részletekről tájékozódni a „Elérhetőségek” menüpontban megadottakon keresztül lehet.