Kérdésre a halállal kapcsolatban

A halálról, a túlvilágról és az öngyilkosságról feltett kérdésre:

Minden születik, létezik és „meghal”. Lehet ez egy érzés a testedben, egy gondolat a fejedben, egy építmény, amit alkottatok, fa amit ültettetek, vagy egy ember akivel valamilyen szinten megosztottad az életedet.

De igaz ez a tested sejtjeire, a beszívott lélegzeted éltető tartalmára, a szíved dobbanásának hangjára, az általad létrehozott dolgokra is.
Vannak „dolgok” melyek létének körforgását magad is nyomon követheted, de még a Téged „túlélő” kontinensek is gyűrődnek, pusztulnak, újak emelkednek ki. Mindössze az „idő” viszonyítási pontja más.

Egy „biztosnak” vehető van az „életedben”, mégpedig „AZ”, aki mindezen változásokat fel képes fogni – úgymond „látja” - .

Olyan formából üzenek nektek, amely nem rendelkezik sűrűbb energiájú megtestesüléssel, vagy ha az közelebb áll hozzátok, úgy is mondhatom, nincs testem. Mégis felfogom a „valóságotokat”, része vagyok és Ti a részeim vagytok, én pedig a részetek.

Az életetek is követi ezt a körforgást, mint „megálmodott vágy” létrejöttök, léteztek, kiteljesedtek, majd a forrásba „zuhanva” váltok újra eggyé vele. (A teljesebb kép kedvéért álljon itt még sokatok számára megfoghatatlan nézőpont, hogy valójában sosem szakadtál el tőle, hiszen mindig is az vagy.)

Ebben az esetben is egy dolog, amely létezik a „folyamat” során, mégpedig „AZ”, aki az egészet felfogja.

Ez az, amiért az öngyilkosság nem vezet eredményre, ugyanis a „fájó” fizikai megélésekből olyan mód szakadtok ki, hogy a felfogás egy szélesebb spektrummal szakadatlanul megmarad, mindössze elvágjátok a lehetőségét annak, hogy a megoldásra irányuló belső késztetéssel fel tudjátok oldani az „okot”. Mivel már nem tehettek semmit a „hátrahagyott élettel”.

Az „átkerült” tudat annyira hisz abban, hogy tettével „ledobja terheit” és úgymond „lekapcsolja a lámpát”, hogy az esetek döntő többségében nem képes felismerni, hogy „sikerrel” járt, hiszen „tiszta” felfogó képessége továbbra is „eleven”, a fájdalmai még intenzívebben jelen vannak. Ennek okán ismételt próbálkozásokat tesz az „élete” kioltására, szakadatlan sikertelenséggel.

A dolgok megteremtése ezen a „síkon” gyorsabban, könnyebben és szinte azonnali megvalósulással történik, így a tudat „mély” álomba merülhet a létrehozott „világai” szövevényébe.

Ebből a folyamatból is egyfajta ébredéssel lehet kijutni, tartós és intenzív szenvedési fázis és „külső” segítség együttes jelenléte segíti a felismerést.

Mindent, ami létrejön és elmúlik, úgynevezett vágyott megvalósulás és megélés szándékából eredő feszültség hoz létre. 

Nagyon leegyszerűsített példával, létrejöhet emberi élet akár csak azon vágy késztetése kapcsán is, hogy a hűs víz és a teljes test érintkezésének örömét fizikai síkon megélje. Ha ez a megélés a teljes valójában létrejön, akár az is bekövetkezhet, hogy ezen alkalommal az illető „létező” másra nem vágyván, a vízben leli „halálát”, függetlenül az „életkortól”.

Elhalványul a vágyát „tápláló” és őt létrehozó életenergia, avagy az ő „forrása” megélte a felismerés élményét. (de talán könnyebben felfogható számotokra a „fensőbb én” kifejezés)

Egyetlen élet sem hiábavaló és azon életek, melyek a Ti felfogásotok figyelmébe kerültek, szerepet játszanak a „színpadotokon”. Létrejöttük, Létük és Elmúlásuk nem volt és lesz „véletlen”. Az emberek az életetekben a jelenlétükkel, a létezésükkel valamiféle kivetüléseitek. Szükségszerűen részt vesznek abban a körforgásban, amely hatására lehetőségetek nyílik felismerésekre. Olyan felismerésekre, amelyekre késztetésetek van.

Mondhatnád, hogy ”nekem ugyan nem volt szükségem látni, hogy miként pofoz meg egy nőt egy erős férfi”. Ebben igazad is van és nincs is. „Neked” aki ezt mondja, valóban nem volt rá szüksége, csakhogy az az „Én”, amit akkor magadnak hiszel, csak gondolatok és rendszerek összessége és nem sok köze van a „mélyebbről” fakadó „Önmagadhoz”. Ahhoz az „Önmagadhoz”, aki próbálna felébredni a „nekem nem volt szükségem…” „Én” adta „valóságból”.

Tehát térjünk vissza arra a hullámra, amely mutatja számotokra, hogy minden résztvevő-létező az életedben „ad” számodra. Ha tanúja vagy születésének, életének, tetteinek és akár halálának, akkor minden egyes mozzanata számodra lehetőség valamire. Ez az a felismerés, ami akkor vezet „katarzishoz”, ha magad ébredsz rá a saját életedben és nem mások véleményét veszed magadénak.

Bárki átadhatja a saját nézőpontját, de helyetted mély felismerésre nem tud jutni, azt sem tudhatja, hogy számodra segítség-e a látszólagos terhed „levétele”, vagy pont annak hatására élnéd meg.

Elárulom Neked, hogy ez mindennel az életedben így van. De egy tanács, ne a „formához” ragaszkodj!

Lehet, hogy egy, a másik által leejtett tányér kapcsán ismered fel azt, hogy nem voltál képes eddig egyszer sem őszinte szeretettel átölelni. Ha átsiklanál ezen a bevillant érzeten és az elméddel keresnéd az okot, hogy ez a tányér dolog miért történt veled, minden bizonnyal nagyon messzire kerülnél a lehetőségtől. Mindig az számít igazán, hogy Te mit élsz meg az események észlelése közben. Nem annak formai megjelenése.

Végezetül, most egy személyes üzenet számodra, aki olvasol! Figyeld meg magadban, „kitől” érkezik :-)

Köszönöm, hogy részese voltál az életemnek, köszönöm, hogy részese lehettem a Tiédnek. Cseppet se aggódj, ez pontosan így volt helyénvaló mindannyiunk számára. Nincs olyan dolog, amiért neheztelnék Rád, erre már Neked sincs többé szükséged. 

Ha keresel, nem találsz már meg a régi formámban, de azért van ez így most, mert már nem erre van szükségünk. Kész vagy, hogy sorban elengedhesd a korlátokat és érzékelj másfelől is. Észrevehetsz egy szellő simogatásában, egy kutyus szemében, a víztükör játékában vagy mikor megbotlasz valamiben, csak figyelj!

Felfogom az érzéseidet, együtt sírok és nevetek Veled, hát gondold csak meg, melyiket választod!  Éppen ezért ne szomorkodj és dühösnek lenned sem szükséges. Nézd meg azt, hogy merre vihet tovább az utad és használd az ajándékot (még ha olykor cseppet sem érezted annak), amit az együtt töltött idő és most a „nemlétem” nyújt számodra!

Köszönöm azt az ajándékot, hogy ezt a kis időt Veled tölthettem.  Sosem vagy többé nélkülem, de ez már egy más minőség, ez visz most tovább. A szívedre figyelve, ha elcsitulsz, bármikor érezhetsz. Éld az életed és mosolyogj Velem, tudd meg, hogy ezt mi ügyesen megálmodtuk már előre!

Vissza