Ki is vagyok?

Közlés a kérdéshez kapcsolódóan, ki is Antemon?

Antemon:

Adhatsz nevet egy rétnek és elláthatod tulajdonságokkal, ekkor keletkezik egy valamilyen szintű tudattal rendelkező, létrehozott „entitás”, amely a rét tulajdonságaival bír. Van születése, tündöklése és halála is, például mikor a nap felperzseli, kiszárad, és por lepi be a növények csonkjait.

De magad is beláthatod, hogy az erdőtől általad elszeparált rét végül is az egész „természet” része volt eddig is. A kiragadás általad született. De menjünk még mélyebbre, megteheted, hogy a réten kiszemelsz magadnak egy fűcsomót, amit saját névvel látsz el. Mondjuk, mert kicsit magasabb és tömörebb, mint a többi őt körülvevő. Ekkor már megfigyelheted a fűcsomód életciklusát, születését, halálát a rét egészétől eltérően. Kis saját öntudattal rendelkező élőlényt szabtál ki az egészből.

Nyilván tragédiaként is megélheted a fűcsomó pusztulását, vagy legelés általi halálát, mindamellett, hogy maga a rét összessége egy élő egész marad.

Ha még tovább mész, egyetlen fűszál is lehet a szelekciód tárgya és jelenthet individuumot számodra, ekkor az életciklus más dimenziókat ölt, hiszen a rét egészéhez képest, a fűcsomó életéhez képest a kiragadott szálad létezése más dimenziókat nyit meg, de vajon mind a három eset három egyedi – bár korlátozott – tudatot jelentene? 

A válasz megint csak a nézőpontba van ágyazva. De mi történik, ha a fűszálban sejtszintre mész, ott szemelsz ki magadnak egyetlen sejtet, és adsz neki nevet, majd a létezését, életét és halálát figyeled.

Megláthatod, hogy az egyén, az én-te szeparáció valójában egy illúzió, és attól függ, hogy honnan szemléled.

Ugyanúgy, ahogy személyeknek, embercsoportoknak is adsz nevet, sőt tulajdonságokat is. Vizsgáld csak meg, a csoportokon felül akár országokra, bőrszínre vonatkozóan is hozol létre névvel és tulajdonságokkal bíró „entitásokat”.  Emlékezz, nemrég jeleztem számodra, hogy egy emberi  egyént sem tudsz mással meghatározni, mint névvel és jelzőkkel. Vajon akkor mi a különbség?

Minden kiragadott bizonyos nézőpontból egy önálló tudattal rendelkező entitás. Minden, ami létezik, saját öntudattal bír. Legyen az egy darab kő vagy éppen egy kormorán, vagy ember, vagy  valamiféle entitás-csoport, vagy faj. Teljesen más szemszöget, megtapasztalást és tudat­-tágságot élve meg, mint a „többi” tudat a létezésben.

Azt mondhatod erre, hogy egy egyén az más, mint több egyén, hiszen az az egység.  Vizsgáld csak meg az egyént: rengeteg sejt alkotta élő szervezet, amelyben - már a megnevezés is jelzi - szervezett működésről van szó.  Amelynek működésébe – valljuk be – az elmés terveknek, elképzeléseknek sok esetben semmilyen beleszólása nincs. Teljesen tökéletes születések, halálok, táplálkozás és összehangolt munka zajlik a sejttudatok szintjén is. 

Ha azt állítod, hogy az emberi létező testében "ott lakozik a lelke", kérdezem tőled, hogy mégis melyik területen, melyik testüreg vagy mely sejtek azok, akik tartalmazzák, lakhelyként szolgálnak neki? Ha fizikailag bármely testrész mélyére hatolnál, szövet, izom, csont, majd mélyebben sejt és atom entitásokat találnál, amelyek élik a saját szintű életüket. A "lélek" szempontjából tett kijelentés is illúzió ebből a nézőpontból.

Ezt az egészet csak azért vetítettem eléd, hogy érzékeld, hogy az individuumról alkotott elképzelésed bizonyos szempontból helytálló, ugyanakkor a szeparáció nem „valós”.

Hasonló a létezésetek az óceánéhoz, amelyből fakadtok. A születésetek hasonlatos a sziklához csapódó hullámból szertefröccsenő vízcseppekéhez, amelyek kis individuális öntudattal hiszik, hogy különállóak, egyediek, mindenki  mástól eltérőek. Ugyanakkor születésük és haláluk is a forrásukhoz köthető, a nagy víz részei voltak és lesznek, és most is magukban hordozzák annak minden tulajdonságát, csak kicsiben.

Mikor a hangomat hallod, vagy szavaim átáramlanak, nem történik más, mint hogy a forrásból átáramló öntudat-szikrák jutnak el hozzád, és emlékeztetnek arra, hogy „honnan is jöttél”. Ennek kifejeződéséhez szükség van valami formára, hiszen jelenleg kizárólag a formák világában létezel, és felfogni csak azt vagy képes, ami megtestesül a szemeid előtt. Ezért vesz körül az életedben kivétel nélkül minden esemény, személy és tárgy.  Általuk élheted meg a belőled fakadókat. Ennek a létezési síknak ez a csodája, hogy megfogható, átélhető fizikai formában kerül eléd önmagad.

Gondolj bele, hogyan is sikerülhetne ez az egész, ha senki és semmi nem venne körül, nem provokálna, nem adna válaszreakciókat, fogalmad nem lenne róla, hogy ki és mi is vagy te valójában.

Az „én” szavaim valójában a sajátjaink és hozzánk szólnak általunk, mivel nem térünk el mélységünkben egymástól. De segítségére vannak a vízcsepp tudatoknak is, hogy a nagy egység megélését átültethessék már az individuum bőrébe bújva is.

Tudom, hogy ezen kivetítés bonyolultnak és értelmezhetetlennek hathat, de megnyugtatlak, a valóság ennél jóval messzebbre mutat, és komplexebb. Az elme ennek felfogására teljesen alkalmatlan, főleg, mivel ő egy belőled fakadó vízcsepp csupán, melynek a létét folyamatosan táplálod és önmagad létének tudatosítása helyett csak rá összpontosítasz. De ezt támasztja alá maga a létezés is, ami megérteni, megtapasztalni önmagát csak a saját létezésével képes.

Nos, ezek után vajon meg tudom neked válaszolni, hogy ki is vagyok én ? Egyáltalán vagyok, mint „én”?

Egy biztos, hogy létezel és ezt az egészet itt és most felfogod. Más nincs, csak a megélésed, ismerd hát meg önmagad, ne a rád rakódott szűrőn keresztül, ne a jelzőkre, minősítésekre hagyatkozz, ne elégedj meg a megértéssel, a skatulyákkal. Élj, és miközben teszed, maximálisan légy ott benne, hogy  egyetlen érzékszerved adta megtapasztalás felett se suhanjon át a figyelmed. Ha pedig „szól” hozzád a világod, - akár így „általam” is – légy még éberebb és nyitottabb, a tudatod tágulni vágyik.

Végezetül csak ismételni tudom a figyelemfelhívást irányodba, hogy igazi mélységek a pillanat megéléséből adódnak. Korlátok közé szorítod az elméd, ha azt gondolod, hogy létezhet előadás, könyv, kerekasztal beszélgetés vagy akár videó, ami felveheti a versenyt a valóság jelenbeli átélésével. Nézz csak meg akár egy darab csokoládét, vajon átadhatja-e bármelyik, mikor a szádban szétomlik és az ízlelőbimbóid eksztázisát éled? Ennek ellenére nézd meg őszintén, mi köti le a figyelmedet a mindennapok pillanataiban a megélhető valóság teljes érzékelése helyett?

Szerkesztői megjegyzés:

Továbbra is lehetőségetek van személyes-, vagy szűk körű kötetlen-, vagy problémafeltáró, útmutató beszélgetésekre, legyen szó bármilyen élethelyzetről, vagy csak kíváncsiság adta kérdésekről. A beszélgetéseken megkaphatjátok Antemon személyes tanácsait, útmutatásait és saját tapasztalataitokat is megoszthatjátok egymással.

Részvételi szándékot jelezni, a részletekről tájékozódni a „Elérhetőségek” menüpontban megadottakon keresztül lehet.