Lépj ki

 

Minden probléma gyökere a gondolkodásban rejlik. A gondolatok adta világ és a szabályai előbb-utóbb minden esetben falakba ütköznek. Hiszen a logika korlátok közé szorított darab a világból. Attól logikus, hogy feltételek alapján hozott döntések és elvárt eredmények közül választhatsz. Az adott utat és elveket követi a fizikai létezésed, tested és tetteid.

 

Az esetek egy részében az eredmény pont az elvárások szerinti. Ezek alapján lesznek azok jók vagy rosszak, attól függően, hogy megfelelnek-e az elgondolt logikai rendszernek. Amíg ez így alakul, teljesen elégedetten követed a gondolatok adta világodat. De mikor az eredmény és a valóság nem stimmel, megjelenik a feszültség. A feszültség a valóság és az elképzelt, hitt valóság eltéréséből adódik. Nem ezt az eredményt remélted, ez így nem elfogadható!

 

Például, mikor úgy képzelted, hogy a tettedet majd megköszöni az a másik. Mikor azt gondoltad, hogy te mindent megtettél és mégis megszidtak érte. Mikor úgy érzed, megadtál mindent, de még az is kevés volt. Mikor mindenben, amit csinálsz, találnak kivetnivalót. Mikor mindenki boldog, csak neked nem jönnek össze a dolgok.

 

 

Állj meg egy kicsit és próbáld befogadni, hogy valójában gondolatvilágok ütközéséről van csupán szó. Nem a létező világ a rossz. A gondolati rendszerek határait és ütközésüket tapasztalod. Nézd meg, a létezésed egy végtelen játéktér. Rengeteg minden belefér. Nézz szét, egyesek bigott vallásos szektákban élik korlátozott, de látszólag boldog életüket. Más kegyetlenkedéseit éli ki egyes embercsoportokon vagy éppen állatokon. Van, aki kedvenc extrém sportját űzi és boldog általa. Vannak, akik kolostorba vonulva, nomád életet élve töltik napjaikat. Vannak, akik hajták a pénzt és sikerül is nekik minden. Mennyiféle megélés szerte a világon.

Mi az, ami nem fér bele a létezésbe? Olyan nincs.

 

 

 

 

Talán olyanfajta megélés létezik, amit még senki nem próbált ki, vagy ha igen, Te nem tudsz róla, de gyakorlatilag végtelen számú és verziójú létkifejeződés megvalósulhat az élettérben.

Hol valósul meg mindez? Az élet színpadán. Vagyis belátható, hogy az élet színpada a végtelen lehetőségek tárháza. Vajon egyfajta elképzelt szerep és módozat megadja a tökéletes megélést? Vajon ki tudja fejezni a létezés végtelen mivoltát?

 

Magát a színházat és lehetőségeit egyetlen, abban műsorra kerülő darab sem képes kifejezni. Azok bármelyike csak a saját történetének határai közt igaz. Az emberek, kultúrák közti nézeteltérések gyakorlatilag olyanok, mint mikor két eltérő színdarab a saját játékával próbálna hatást gyakorolni a másikra, és elvárná, hogy annak története, igazságtartalma az ő szabályai szerint változzon meg. Lehetséges lenne ez? Nem szül ez pici feszültséget a kettő közt?

 

 

Márpedig minden egyes megélés egy elképzelt korlátok közé zárt szerep. Vagyis ha Te bigott vallást követsz, megvannak a rendszabályok, az öltözködés, a cselekvés és a mindennapi életvitel szabályrendszere. Ezt követve, ezekre figyelve, erre gondolva éled az életed. Ez tökéletes megélés lehet, de valójában kívülről szemlélve hatalmas önkorlátozás a lehetőségekhez képest.

 

Amikor egy ilyen szerepben azt kezded érezni, hogy nem vagy boldog, nem tudod önkifejezni magad, akkor frusztrálnak az egyes korlátok. Akkor van az a helyzet, hogy a késztetéseid, vágyaid, amelyek a létezésed terében ki szeretnének fejeződni, egyszerűen a gondolkodás adta rendszeren túlmutatnak. Ilyenkor érzed azt, hogy be vagy zárva, hogy feszült vagy, hogy senkinek nem jó az, amit és ahogy csinálsz, hogy egyedül hagynak, mert nem tetszik nekik, amit csinálsz, ahogy teszed.

 

Mi a kiút ebből? Amint utaltam rá, állj meg és létezz, azaz tedd félre a gondolkodásodat, tegyél félre minden agyalást, kicsit pihenj meg. Legyél ott a bőrödben, ahol éppen vagy. Azt fogd fel, ami létezik. Ahogy a levegő érinti a bőrödet, ahogy a talaj és a lábad érintkezik, ahogy a ruháid érintik a testedet, ahogy a zajok, madarak hangja eléri a füledet, ahogy a lélegzeted átáramlik a szádon és emeli a tüdődet, ahogy dobban a szíved. Ahogy képes vagy ellazítani görcsben lévő hasizmaidat. Csak figyeld őket folyamatosan és érzékeld. Ez a valóság és semmi több.

 

 

 

Nem „valóság”, amikor azt gondolod, hogy „azt mondta nekem, hogy nem vagyok elég jó”. Az sem az, mikor azt gondolod, hogy „megint egyedül maradtam és milyen magányos vagyok”. Nem a „valóság” egyetlen gondolatod sem. Egyik sem. A valóságban léteznek, mint például az érintés, a lélegzet, de sorolhatnám még a sort. Ezek a fejedben cikáznak. Te mégis szinte kizárólag ezeket figyelted eddig, de most egy pillanatra igazán a létezés végtelen terében vagy és szembesülhetsz azzal, ami van. A fizikai létezéssel és érzékeléssel itt és most.

 

Amint a figyelmed döntően kiszakad a gondolati szerepek, miértek örvénye adta szenvedésből, maga a szenvedés ereje is csökkenni fog. A kiút a boldogtalanságból és a szenvedésből annak illuzórikus voltának felismerése, egyfajta spirituális tudatosságnak nevezett állapotban való létezés. Amely nem jár azzal, hogy butává válnál, vagy képtelen lennél gondolkodni. Mindössze annak a lehetőségét adja a kezedbe, hogy Te dönts, min és mikor gondolkodsz, meddig teszed azt, és nem pedig a gondolatok adják a létezésed egyedüli terét. Ez persze egy gondolati akarással nem megvalósítható. Nem tudod a hajadnál fogva átemelni magad A pontból B-be.

 

 

A tudatosságod aktuális állapotának tükrébe tudsz nézni most. Vajon milyen tartósan vagy képes gondolati örvény nélkül létezni a jelen pillanatban? Próbáld csak megfigyelni, mennyi idő múlva kalandozik el a figyelmed a következő agyalás hullámába? Ez a fajta rabság a gondolkodásban a spirituális öntudatlanság.

 

Hamarosan személyes közlésekben fogok útmutatást adni azoknak, akik már egy ideje keresik a kiutat, mert érzik, hogy ideje a változásnak. Ez a fajta kontaktus hatékonyabb és közvetlenebb lehetőséget tud nyújtani, mint az írott, indirekt közlés.

 

 

 

 

 

 

Szerkesztői megjegyzés: