Miért a hallgatás?

Antemon:

A szavak, az utalások, a példák önmagukban csak hangok, - illetve írott forma esetén vonalak -, nem hordoznak információt, nincs tartalmuk. A „tartalom” ott bont rügyet benned, a megélésedben általában, mikor hallod vagy olvasod őket, de gyakran a „későbbiekben”, a megélés során villannak be felismerések.

Az idő – bár adott nézőpontból értelmetlen fogalom, a fizikai létezésben mégis viszonyítási alap -, egyfajta linearitást ad pillanatokhoz, létrehozva egyfajta látszólagos és szükséges folyamatosságot a fizikai világban. Az idő megtapasztalásához szükséges a változás.  Ahogy azt a téged körülvevő természetben is láthatod, van egyfajta hullámzás. Az évszakok váltakozva követik egymást. Egyes évszakok az „élő” létformák esetén alkalmasabbak megpihenésre, megújulásra, míg más évszakok aktív, cselekvéssel teli időszakokra kínálnak lehetőséget. Hasonlóan a napszakok váltakozásához. Természetesen ez sem törvényszerű minden létforma számára, hiszen míg egyes fajok téli álmot alszanak, mások kimondottan elemükben vannak a téli hónapokban. De ha körbenézel a környezetedben, a napszakok sem ugyanúgy hatnak az emberi létezőkre.

A közös kommunikációnkban általában azok vesznek részt, akiknek éppen ekkor, éppen itt a helyük. Pontosan ezért egyetlen közlés sem véletlen kerül azok látóterébe, akik találkoznak vele.

A közlések nem adnak át semmit számotokra. Kellően ellazult, kikapcsolt elme mögött mégis megélhető hatásukra egy-egy mélyebb felismerés. A megfogalmazás sem véletlenül olyan, amilyen, hiszen a valós cél nem az, hogy „agyalni” valót adjanak az elméknek, hanem, hogy az agy feladja a megértésre irányuló törekvését, elpihenjen és teret adjon a „bensődből átáramló” felismerési lehetőségeknek. Melléktermékként ugyanakkor „keletkezik” sok vélt „tudás” is az elmében, miközben gondolatok szövevénye közt kevereg a „fejben”.

A valós, beépülő felismerések mégis általában egy későbbi időpontban, a fizikai életben való aktív részvétel során születnek meg, főleg olyankor, mikor nem dolgozik az elme az adott témán, hanem teljesen szélnek eresztette ezen törekvését.

Aktuálisan nincs itt az ideje, hogy újabb „információval” lássalak el titeket, akikhez eljutnak a közlések, azoknál most még inkább egyfajta megélési időszak dominál a többség esetében.

A túl sok információ teher, és érdemes ráérezni arra is, hogy nem az adatokra és útmutatásokra van szükséged igazából, hanem arra, hogy megélhesd, ami benned lakozik. Ezért időszakosan voltak és lesznek is „csendes” periódusok a közlések terén.

Kérdező:

Egyre több mesterrel találkozom, akik hasonló dolgokról beszélnek, melyik utat kövessem?

Antemon:

Minden tanítás és közlés egyazon irányba mutat, még ha sokszor jelentős kerülő utakon keresztül teszi is ezt meg. Ez nem probléma, hiszen, amennyi a létezők számossága, annyi az „utaké” is. Vagyis csak egy egyén szemszögéből tekinthető ezek bármelyike feleslegesnek, míg mások számára a „megváltást” hozhatja el. Ez még akkor is „igaz”, ha a megélő számára az adott esemény élete legtragikusabb eseménye.

Másként kifejtve ezt, ha a szavaknak definiált információtartalmuk lenne, akkor azt akár egy gép is ismételhetné és mindenkit a megfelelő irányba terelnének. De magad is láthatod, hogy nem mindenkinek lehet ugyanazt átadni ugyanolyan módon, van, akiben több nézőpont alapján, újra és újra körülírva ugyanazt érlelődik csak meg a felismerés, hogy valójában merre is terelnéd a figyelmét. Az elmén belül ragadt figyelmet a vélt tudásba vetett hit befolyásolja, így azt öntudatlanul a saját elképzelések ketrecében tarja. Többek között ezért is hasznos a sokféle „mester”. Nincs jó vagy rossz mester, mert a legfélrevezetőbb tartalmú információk is elérhetik egy idő után azt a hatást, hogy azoknak az egyén csalódottan hátat fordítson.

Míg, ha nem hitt volna bennük ilyen végletesen, akkor még mindig benne maradt volna egy figyelem-fókusz rész, amely lehetőséget adott volna arra a kétely gondolatra, hogy „az a mester hiteles megoldást kínált volna-e?” Vagyis nem csalódik benne, nem adja fel a „félrevezető” irányt, így akár meg is rekedhet egy negatív tapasztalat hiányában. Eltérő az is, hogy kinek milyen mesterre van szüksége és mikor. Az időzítésen is sok múlik, hiszen csak bizonyos tágulási fázisokban, bizonyos érettségi fokon, adott nyitottsággal képes csak a létező egy mélyebbre mutató egyszerű gondolat hatására „felismerni”.

Magad is tapasztalhatod, hogy egy korábbi „tanító” szavai évek múltán egy megélés során a semmiből bukkannak fel „benned” és jelented ki, „értem már mit is mondott akkor nekem!”. Akkor még nem voltál elég nyitott, hiányoztak bizonyos megélések, - hiányzott egyfajta beérett bölcsesség -, hogy meglásd az irányt, ahová tereltek a mondatok. A szavak értelmén felül ez az a mögöttes tartalom, amit csak magad adhatsz hozzá. Ezt pedig kívülről nem tudja neked senki - mint tudást - átadni. Igaz, a lehetőséget minden pillanatban megkapod rá.

Ez az, amiért hiába is mondod valakinek, hogy példának okáért károsítja egy tevékenységgel az egészségét, ugyanakkor miután kellő megéléseken keresztülment, kellő tágulást (bölcsességet) „szerzett”, már maga is pontosan érzi a súlyát annak az egyszerű figyelemfelhívásnak, és ő maga is próbálná ezt átadni például a gyermekének. Ugyanakkor, még ha az elme fel is fogja - érti – a figyelmeztetést, nagyon nagy szakadék tátong a „megértésben”, a megéléssel bíró emberben, és abban, akit terelne, aki még csak elhiheti, amit neki mondanak.

Kövesd azt az utat, amit szeretnél, a „tanításban” sosem a tanár a lényeges. A tanár akkor válik „tanárrá”, mikor a „tanítványban” a felismerés megszületik, vagyis létrejön a tanulás. A legfontosabb mindig a Te megélésed minden helyzetben. Ezért válaszd a neked leginkább testhezálló utat, ne mások kedvéért járd azt.

Kérdező:

Akkor ez most azt jelenti, hogy nem is fogsz közösségnek szóló közléseket átadni?

Antemon:

Amennyiben az a pillanat születik meg, mikor ezt a lehetőséget szükséges „elétek helyezni”, születni fognak közlések, ahogy eddig is, viszont a lényegi útmutatásokat már megkaptátok. Az egyéni utak során alkalomszerűen szükségszerűvé válhat egy-egy iránymutatás, vagy korábbi útmutatások felelevenítése. Ebben az esetben a továbblépésekhez csak a közvetlen, egyéni beszélgetések során fogok útmutatással szolgálni. Akik közületek érzik a késztetést egy-egy elakadás során, vagy elméjük nyugtalansága, kíváncsisága indukálja, megkapják a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljenek velem.

Kérdező:

Mi a meglátásod a jóslatokkal kapcsolatban? Meg lehet mondani előre a jövőt?

Antemon:

A Ti szemszögetek szerinti múlt és jövő látszólag lineáris egymásutánban történő pillanatokból áll. A jóslás abban az esetben igazolódik be garantáltan, amikor a megjósolt jövőbeni pillanat a szabad akarat döntésének legcsekélyebb lehetőségét sem hordja magában, vagy azzal éppen egybevág. Vagyis - általatok használt kifejezéssel élve – sorsszerűen bekövetkező megélések esetén. 

Ezen felül spontán járhat sikerrel a jós akkor is, ha minden addig lezajló döntés végül is pont az adott végeredményhez vezet. De a „jövő” egy nem létező jelen pillanat, amelynek a szeletei a jelen pillanatok lezajló döntéseiből adódó cselekedetek visszhangjaként állnak majd össze. Vagyis jósolni lehet, de a jövő lehetősége a jelen hatására folyamatos mozgásban van. Számítsd hozzá azt a változást is, ami a létező tudattágulásában létrejön, amely csupán lehetőség és nem törvényszerűen bekövetkező folyamat.

Mondok egy példát, valaki rendkívül önpusztító módon él és senki nem képes megértetni vele, hogy felfedezheti a világ napos oldalát is, és hogy az, amit tesz, az a pusztulásba juttatja. Ezen létezőnek jósolva érezhető az energiaspirál, ami szenvedésbe és a halála felé sodorja. Ugyanakkor a számításból nem hagyható ki a fájdalmas megélések adta lehetősége a felismerésre. Amikor ráébredhet, hogy valójában mennyire értelmetlen, amit tesz, és hogy létezik más út is. Vagyis felébredhet egy tágabb tudatosságban és abban a pillanatban szükségtelenné válik az egyre fájdalmasabb, majd halálhoz vezető jövő. A jós ebben az esetben nem jelentheti ki biztosan egyik végkimenetelt sem, de azt igen, hogy figyeljen az illető, hiszen a történések nem véletlenül érkeznek. Figyelmeztethet a bennük rejlő lehetőségre és jelezheti a végkifejletet a pillanatnyilag „teremtett” életszituáció és komplex energiaminták szövevénye alapján.

Szerkesztői megjegyzés:

A fentiek alapján jelezzük mindenkinek, hogy továbbra is lehetőségetek van személyes-, vagy szűk körű kötetlen-, vagy problémafeltáró, útmutató beszélgetésekre, legyen szó bármilyen élethelyzetről, vagy csak kíváncsiság adta kérdésekről. A beszélgetéseken megkaphatjátok Antemon személyes tanácsait, útmutatásait és saját tapasztalataitokat is megoszthatjátok egymással.

Részvételi szándékot jelezni, a részletekről tájékozódni a „Elérhetőségek” menüpontban megadottakon keresztül lehet.