Napjainkban folyó változások

Antemon:

Mint ahogy arra számtalanszor utaltam, a „jövő” változásban van. Ez eleve egy tévképzet, de mégis ezzel utalok a felismerés irányába. Maga a jövő eleve nem más, mint egy gondolat a fejben, akárcsak a múlt, hiszen magad is érezheted, hogy a létezésed pillanata kizárólag most van. A jövőt, azaz egy valamikor elkövetkező jelen pillanatot előre pontosan leírni (megjósolni) általában nem lehetséges, de a tapasztalatok és az ego „kiszámíthatósága” alapján bizonyos esetekben közelítőleg hasonlatos lesz a jóslat leírása és a történő pillanat eseményei.

Többek közt ezt teszitek folyamatosan az életetekben. Az elme biztonságát ez a fajta „kiszámíthatóság” adja. De mint az előző utalásom alapján észlelheted, ez illúzió. Tapasztalhatod is, hogy sok esetben, „homokszem kerül a gépezetbe”.

Vagyis az aktuális valóság nem egy korábban elképzelt jövő gondolat alapján születik meg. Persze az is megtörténhet, hogy hasonlót tapasztalsz, mint amit elképzeltél, de előfeltétele, hogy a jelenben cselekvők teljesen öntudatlanul az eseményekre adott, előre „borítékolható” reakciókat adjanak.  Amennyiben ez nem így történik, a kiszámíthatóságnak vége. Ezért nem szeretik a rendszerek a tudatos, és az átlagtól eltérően „gondolkodókat”, létezőket. Mert reakcióikat – mint ahogy azt az öntudatlan tömegek esetében egyszerűen – ebben az esetben nem „borítékolhatják”.

 

 

A jelen helyzetetek sem jó vagy rossz. Változás zajlik, egyfajta reagálás egy korábban elindult folyamatra.  A végkifejlete nem jósolható, mivel a kezdet és a vég értelmetlen egy megszakítás nélküli folyamatban, de figyeld csak meg a helyzetet egy kicsit.

Először csak tekints szét a családodban, vedd sorra a „felnőtt” embereket. Nézd meg mennyire tudsz hatással lenni az elméjük világára, mennyire vagy képes megváltoztatni a szokásaikat és alapvető gondolkodásukat. Beláthatod, hogy valós, nagy változásokat nem vagy képes eszközölni, bár azok néha megtörténnek, de az illető saját elhatározása és nyitottsága szükséges hozzá.

Nézd meg azt, ha egy számodra idegen ember kerül a közvetlen környezetedbe, az alkalmazkodás, a változások még nehezebben mennek végbe, és nem kis időbe telik.

Figyeld meg azt is, hogy az egyes emberi egók alapvető tulajdonsága, hogy vészhelyzetben, szorultabb szituációban teljesen más reakciót mutatnak, mint amikor a kiszámítottnak hitt, és stabil helyzetükből reagálnak, amikor úgy hiszik, nyeregben vannak.

Ha tovább fokozzuk, és azt vizsgálod, hogy olyan elmés rendszerekben élő emberek kerülnek a környezetedbe, akiknek kulturális, hitbeli, erkölcsbeli elképzeléseik és mintáik merőben mások, mint a tieid, akkor belátható, hogy sokkal több ütközőpont létezik az elmék világa közt.

Ezek az eltérések főleg a nyugalmi helyzetben kezdenek megjelenni. Addig, míg az egyik elme a létét teszi függővé a másiktól kapott segítségtől, egészen más rendszerben fog működni, mint ezen állapot elmúltával.

Figyelj meg egy példát, adott egy menekülő tigris, akit űznek, bántanak és rettegve menekül, tart mindentől és mindenkitől, mert sok szenvedésen és bántáson átment. A segítséget, a gondoskodást, az ételt elfogadja, még ha bizalmatlan is marad. De amint az energiaszintje rendeződik, elkezdi élni a tigris mivoltát. Kevés kivételtől eltekintve várhatóan magad is a prédája lehetsz. Nem is várhatod el tőle, hogy pillangóként létezzen ezután. Arról nem beszélve, hogy az ember képéhez benne a bántás mintája rakódik le, amit nem felejt.

 

 

A jelen változás is hasonló, mindössze egy olyan helyzet adódott, hogy a vonuló emberek – és most tegyük félre az indokokat, hogy ki és milyen gondolati séma alapján érkezik – megterhelő és kemény háttéreseményeken vannak túl, még ha nem is mindegyikük. Ismeretlen és idegen elmerendszerű kultúrába és emberek közé csöppentek.  Az aktuális energetikával többnyire a segítségre szoruló elmerendszert élik. De ez nem lesz mindig így. A szükségletek, az erkölcsi minták, a hitvilág, a tapasztalataik mind dolgoznak bennük, és az aktuális életterüket ezek szerint fogják majd alakítani anélkül, hogy figyelembe vennék azt, hogy az itt élők elméi milyen rendszerben működnek, ugyanis számukra ez sosem volt szükségszerű. Kizárólag akkor fontos ez számukra, ha szükségleteikhez fontos ezt figyelembe venni.  Számotokra nagyjából kiszámítható egy hasonló elmerendszerű, hasonló kultúrából felépült elmét élő létező reakciója, viszont ezen teljesen más élettérből érkezőké nem.

Ne feledjétek, hogy az elme birtokolni és kontrollálni akar, mert akkor érzi magát biztonságban, az alárendelt szerepet csak akkor és addig vállalja be, amikor és ameddig az érdeke megkívánja.

Ami zajlik jelenleg, az nem más, mint a valóság. Folyamatos változás és az elmék ütközése, csak úgy, mint korábban. Most is csak a „színdarab” más. Belátható, hogy semmiféle megoldást nem fog adni az, ha barátok, családtagok, egy helyen élők ugranak egymásnak csak azért, mert másként látják a létezés dolgait.  Gondolj bele abba, hogy képesek testvérek egymást ellenségnek tekinteni egy-egy eltérő gondolati séma miatt. Vajon békés egymás mellett élés születhet abból, ha teljesen eltérő gondolati sémák, elvárások, értékek építettek két ego-t, és mostantól egymás mellett kell élniük?

 

 

Az is belátható, hogy – visszamutatva a családtagos példára – senki nem lesz képes mély hatást gyakorolni a máshonnan érkezőkre, hogy azok magukévá tegyék a rengeteg év lerakódásából adódó, általatok kialakított gondolkodásmintákat. Számukra megvan a sajátjuk, és az elme az integritását foggal és körömmel védelmezi. Lesznek, akik változnak, mert nyitottak, de a döntő többség nem fog. Lesznek, akik szándékosan akarnak és fognak ártani másoknak.  Ezek nem jóslatok, hanem az öntudatlan elmerendszerek számossága alapján leírható és a tehetetlenségnek köszönhetően lezajló cselekvéssorozatok.

A „közületek valók” is ugyanazon sémákat élik, és egymásban keresik az ellenséget. Lehet ez bármilyen közéleti jelenség, a mellette és ellene tábor mindig létezni fog. (Ezért nem ad megoldást pusztítani másokat a nézőpontjuk miatt) Miért fog létezni? Korábbi közlésekben rámutattam, hogy csak azt tudod elszeparálni az egységtől és meghatározni, értelmezni, amit valamihez viszonyítasz. Azaz nem létezhet segítségnek minősülő tett anélkül, hogy ne lenne felfogható a segítség hiánya is egyben.  Ezen alapvető valóságra nagyon kevesen ébredtek rá közületek. Ezért nem vihető végleges sikerre egyetlen eszme sem, mert aki képes azt értelmezni, abban ott él annak ellentétje is, egyébként megfogalmazni sem tudná, hogy mi ellen harcol.

 

Mindezek ellenére a „jövő” változtatható, és folyamatosan változik is. Rajtatok, egyéneken múlik, milyen lesz. Minél több az öntudatlan létező, annál inkább kiszámítható a végkifejlet és az ütközések. Egyetlen megoldásnak hitt esemény sem lesz megoldás, kizárólag az, ha a többség kitágul annyira, hogy képes felismerni a valóságot az elmés elképzelésrendszer helyett. Belátható, hogy a jelen stádiumban ezen létezők száma a  fizikai világotokban csekély. A többi létező pedig mindent meg fog tenni a maga igazáért és hitéért a saját vérmérséklete szerint.

A személyes valóság teremtéséről korábban már adtam közlést, de összefoglalva utalnék arra, hogy a világod pontosan olyan, amilyennek azt látod, amilyenné a gondolkodásrendszered teszi. Ha a vázolt, vagy félt jövőkép nem tetszik, magadnak szükséges változnod. A teljes valóság át tud és át fog alakulni pontosan olyan módon, ahogy azt a benne résztvevők többsége látja.

Kövesd ezt egy pillanatig, ha egy eseményt szemlélő 10 emberből 9 szerint kellemes a megélés és 1 szerint borzalmas, akkor általában a kisebbségben lévők véleménye a szokatlan, normálistól eltérő. Ilyenkor az esemény minősítése a többség megélése szerinti. Persze itt arra is ráeszmélhetsz, hogy valójában az esemény sosem volt sem ilyen, sem olyan, azt kizárólag a felfogó tudatok minősítik.

Ugyanakkor nem csak a minősítésről van szó. Ha valaki kellemesnek él meg egy helyzetet, egészen más öntudatlan reakciókat vált ki belőle, mintha a komfortzónáját feszegetné a történés. Így a cselekedetei is megváltoznak. Ezért rendkívül lényeges, hogy milyen megélések terjednek el a jelenetekben.

Rengeteg információ érhető el számotokra, amely mindegyike nagyjából öntudatlan reakcióhullámot indukál az elmékben. Nagyon lényeges észrevenned, hogy az adott információval milyen állapotba kerülsz, hiszen ez fogja meghatározni a reagálásodat is. Elemezd az információ-forrásokat, és kézenfekvő lesz a belőlük áradó szándék. Vajon jót akar neked az olyan forrás, amelyik hatására kibillensz az egyensúlyodból, rossz hangulatot, agressziót, vagy félelmet élsz meg? 

 

 

Ez a folyamat még csak nem is a valóság, ez gondolatok gerjesztése a benned szunnyadó elmés szerkezeten keresztül. Olyan ez mintha valaki leülne eléd, mint zongora elé játszani, és a megfelelő billentyűkkel a megfelelő darabot játssza le.  Minden reakciód ebből adódó lesz, és ha ezt a valóságot elfogadod és elhiszed, akkor így is fogsz szemlélni mindent, amit csak fel tudsz fogni.

Amennyiben egy kellemesebb megélésű jövőt akarsz, akkor változtass, kerüld az ilyen információkat. Vajon szükségszerű a létezésed szempontjából, hogy a megfelelő szintű napi agresszió- vagy depresszió-adagod meglegyen? Hozzáteszem azt is, hogy ez is egyfajta függőség, aki rászokott, már keresi a „normál” hétköznapi állapotát, és maga kutat a nézőpontjához, megszokásához közelálló energiatöltésű dolgok után, hogy végre a biztos rettegő vagy dühös állapotba kerülhessen.

Amíg a többség ezt teszi, a „világotok” is ilyen irányú visszatükröződéseket fog adni. Ugyanis akármi is történik, a cél az ilyetén rálátásmód elérése. A hír, az információ nem a valóság, hanem egy nézőpont a „valóságról”, avagy sok esetben egy nézőpont egy ügyesen összekombinált valóság vízióról. A világotokban bármi lehet igaz és hamis, elég hinni benne vakon.

Mivel ennyi nézőpont egyszerre jelen lehet és mivel ennyi elme egyszerre képes más irányokat tökéletesen elhitt valóságnak felfogni, folyamatos ellentétek lesznek az „igazságok” közt.

 

 

A közlés elején azt is jeleztem, hogy milyen nehéz egy felnőtt emberi elme berögződésein kívülről változtatni, még akkor is, ha az illető családtag, hát még ha eleve egy ellenségképről beszélünk. Éppen ezért az egyetlen út az, ha magatok felismeritek ennek jelentőségét, és megpróbáltok változni. Pontosabban hagyni, hogy a változás megtörténhessen. Figyeljétek a rátok zúduló információ-hadat, mindegyik hatásokat vált ki, ezért nehezen tudsz „független” maradni. Bár igaz, sokkal jobban tetszik ez, mint a „csend”, mikor elzárod magad az információktól.

Mikor nem nézel tv-t, nem olvasol újságot, nem hallgatsz rádiót és nem használod az internetet, akkor rendkívüli mértékben véded magad a rád erőltetett és magadba fogadott befolyásolástól. Ilyenkor észreveheted, hogy az elméd tombolni kezd, hiszen nincs meg a lételeme, nem éled át azt az „egyént”, akit önmagadnak hiszel, aki minden nap szoktál lenni. Aki miatt érdemes morognod, aki panaszkodhat, hogy de rossz is neki, aki jogosnak hitt okból nyúl a pohár után, vagy szívja el a cigarettáját. Mert mi van ezzel a boldogtalan, dühös „személy” szereppel, ha nincs rá okod? Bizony ez az aktuális elmés megélés „halála”, márpedig ez pánikszerű érzetet generál, létezni akar, szüksége van a figyelmedre belül, hogy ő újra létezhessen, ezért provokál, hogy nézz újra tv-t, legalább kicsit hadd panaszkodjon neked valaki, vagy legalább egy rémhírt hagy olvass el. Ekkor érezhetően megnyugszik. Ez az elme tulajdonsága. De vajon mi van, ha nem követed, és képes vagy megfigyelni, milyen változáson tud keresztülmenni az életed.

 

 

Pontosan érzékelem, ahogy most sokatokban ott a felmerülő kép a struccról és a homokba dugott fejről, hogy attól még, hogy nem tudsz róla, a dolgok történnek.

Nem azt kérem tőletek, hogy hazudjatok önmagatoknak, hogy dugjátok homokba a fejeteket, és mondjátok azt, hogy szép az élet, miközben a szemetek sarkából látjátok, ahogy embertársatokat bántják, és inkább oda sem néztek.

Amikor a valóságodban történik valami, és tudsz cselekedni, tedd. Hiszen ott a lehetősége, ott az ideje. Az elme világában a tervezés is helytálló létezési forma, hiszen az öntudatlan massza reakciói kiszámíthatóak, így előre tudsz tervezni. Azt is fel tudod mérni, hogy bizonyos öntudatlan embercsoport mit fog reagálni a közeljövőben egy adott eseményre. Ilyenkor a cselekedetedet változtathatod az eredmény elérése tükrében. Ugyanakkor figyelmeztetlek, téves azt hinned, hogy irányíthatod a jövőt. Ez az elme átverése, emlékezz a közlés elején utaltakra, vannak esetek, amikor egybeesik a jelen pillanat eseménye a korábban elképzelt jövővel, de általában kerül a folyamatba nem kiszámítható elem.

Van ez így konkrétan azért főleg, mert mint korábban utaltam rá, ébredési folyamat zajlik, az elme álmából való ébredésé. Ezért az elme tervei egyre több esetben omlanak össze, és lesznek sikertelenek, elősegítve az ébredést.

Sokan vannak a fizikai világotokban, akik rendkívül mély „álomban” élnek, és reakcióik döntő többségében egyszerű és teljesen kiszámítható.  Bizony ezen létezők nagy többségben vegyülnek most közétek. De számotokra az ő belső világuk nagyrészt nem követhető. Az ő ébredési folyamataik a tiétekkel összeszőve kezdi meg spirális táncát. Ebben a folyamatban  - akárcsak az egyének esetében a mélyen elfojtott elme minták – felszínre kerül minden, ami szélnek eresztésre vár. A pszichében rejlő sötét sűrű gondolatok, vágyak, elfojtások, megélések mindegyike. Ez szükségszerű folyamat, hiszen elengedni azon dolgokat tudjátok, amelyek egyáltalán a „szemeitek” elé kerülnek, amivel tisztába lesztek, hogy ez ott szunnyadt bennetek.

Ez a folyamat bizonyos nézőpontból nézve rendkívül durva megéléseket is hordozni fog magában. Ugyanakkor nem kiút belőle, ha hasonló megélésekkel töltitek ki a belőletek fakadó világot. Emlékezzetek vissza a „10 ember szemlél egy eseményt” példára. Az 1. szemlélő sokkal többet foghat fel a dolog kellemes oldalából, ha 9 ember példáját látja maga körül, akik képesek másként reagálni, mint abban az esetben, ha 8 ember dühvel és elkeseredéssel az ő feszült és kellemetlen megélését veszi át. Ebben az esetben a dolgok már nem a kellemes átélést fogják minősíteni, és a cselekedetek is ezen sűrű energiák által indukáltak lesznek.

Érdemes ébrednetek, érdemes tisztán reagálnotok, érdemes az öntudatlanságot levetni, érdemes a felesleges és lehúzó híráradat adta mocsarat távol tartani, hogy a körülöttetek élők láthassanak más példát is, hogy kizökkenthesse őket a hétköznapi félelem- és fájdalom-adagjuk megéléséből valami, ami szikrányi fényt hoz a sötét jelenükbe.  Láthassák, hogy lehet ezen a világon ezt így is megélni. Amint elég sokan lesztek, nem fog számítani az elenyésző kisebbség látásmódja, és sokkal egyszerűbb is lesz őket átbillenteni vagy leszerelni. Amikor viszont ezen a mély energiaszinten létezik a többség, az boldog és kisimult „jövőt”, azaz jelent nem fog hozni számotokra, hiszen a világotokat nem kívülről kapjátok, az bennetek zajlik.

 

 

 

 Szerkesztői megjegyzés:

Továbbra is lehetőségetek van személyes-, vagy szűk körű kötetlen-, vagy problémafeltáró, útmutató beszélgetésekre, legyen szó bármilyen élethelyzetről, vagy csak kíváncsiság adta kérdésekről. A beszélgetéseken megkaphatjátok Antemon személyes tanácsait, útmutatásait és saját tapasztalataitokat is megoszthatjátok egymással.

Részvételi szándékot jelezni, a részletekről tájékozódni a „Elérhetőségek” menüpontban megadottakon keresztül lehet.

 

   Vissza