Rémálmok, regressziós hipnózis

 

A kérdésékre adott válaszok sok esetben egyedi hangvételűek és stílusúak. Antemon az adott személy számára az adott pillanatban a kérdező számára leginkább felfogható módon és nyelvezettel válaszol. A közölt válaszokban előfordulhatnak olyan utalások, amelyek már elhangzottak publikált közlésekben, de a kérdező számára mégis lényeges a megemlítésük. (Szerkesztők)

 

Kérdező:

Gyakran visszatérő álmaim vannak, halottak, temető, boncterem, kórház... Félelmetes. Nem nézek ilyen témájú filmeket, nem olvasok ilyenekről, úgyhogy fogalmam sincs miért van ez....Segíthet ezen az előző életeket feltáró regressziós hipnózis?

 

Antemon:

Az álmok történései is - a valósághoz hasonlóan - szimbólumokból épülnek fel. Azok az érzések, energiák, amelyek aktuálisan ott vannak "benned" - viszont ügyesen igyekszel elfojtani őket - az alvás során "felszabadulnak".

Ezek az érzetek az elme emlékeiből (vagy akár több emlék részleteiből) állnak össze egy világgá, amit felfogsz az álmodás során. Sok esemény szinte szürreálisan nincs kapcsolatban egymással, mégis logikusnak éled meg ott, hiszen az azokat létrehozó belső érzelemvilág alapján ugyanoda tartoznak.

 

 

Úgy vélheted, hogy nem igazán foglalkozol, látsz ilyen dolgokat, mégis megjelennek az álmaidban. Amit képes vagy felfogni és nevén nevezni, arról Benned korábbi tapasztalatod már van (kép, olvasmány, személyes megélés, stb.) Vagyis, mikor rögzült Benned, akkor történt valamiféle érzelmi megélés. Például hiedelmek, félelmek jártak át. Innentől kezdve az adott szituáció létrejötte ezeket az érzelmeket felkavarja benned. Igaz ez fordítva is, az elfojtott érzelmek elő tudják hozni azokat a képeket, részleteket, eseményeket, amelyekhez valamiért kötsz adott érzelmeket.

Példának okáért pont elegendő egy osztálytárs vagy barát játékos ijesztése, miközben elmentél egy temető mellett. Az a látvány, szag, hangok, körülmények, színek, időjárás stb. mind valahogy kapcsolódni fog a megélt félelemhez. Később talán nem is tudod, miért feszengsz egy illat vagy hang esetén. Viszont ezek a képek, mint az érzetek és megélések szimbólumai, az álmaidban visszatérhetnek egy olyan komplex történéssé szőve, amely közben az aktuálisan benned elfojtott érzelmek felszínre kerülnek.

Érdemes tanulni, elsajátítani, megismerni a saját szimbólumok rendszerét. Ezzel nagyon mély önismeretre lehet szert tenni. Ráadásul sok olyan fóbiától is meg lehet szabadulni, amelyek ilyen társítások eredményei, mert sikerül összeállnia a képnek, hogy miért is alakult ki benned egy félelem vagy előítélet valamivel szemben. (pl. mikor először hallottál "arról a dologról", olyan szavakkal írta le, aki mesélte, hogy átvetted az ő undorát stb.)

Ugyanakkor lényeges azt is kendőzetlenül megvizsgálni, hogy milyen érzet volt megélni az álmot. Mik jöttek közben (félelem, bátortalanság, döntésképtelenség, bizalmatlanság, kíváncsisággal egybekötött félsz)? Mert ezek az érzetek bizony a hétköznapjaidat kísérik, de igyekszel nem szembenézni azzal, hogy mit élsz meg. Ezért ezek csak álomba törnek rád igazán. Nézz bátran szembe azzal, amit megélsz belül. Minden egyes hétköznapi történés legfontosabb momentuma az, hogy Te mit élsz meg közben.

Ez egy elég nehéznek tűnő feladat, hiszen az ember elméje menekül attól, hogy kendőzetlenül szembenézzen önmagával, legkevésbé sem azt figyeli, benne mi zajlik, hanem hogy ki, mit, miért tesz és minek mi az oka. De erről majd máskor.

Nem érdemes legyűrni, elfojtani az érzéseket, érzeteket, amiket álmodban is megélsz. Annál inkább megélni a valóságban. Átélni, hagyni jönni, kiteljesedni, majd hagyni elmenni. Ezek az energiák, ha már megjelentek, nem elfojthatóak, csak ideiglenesen, de előbb utóbb rád törnek, ha másként nem, például az álomban, majd pedig fóbiaként. Nem kell félned a félelemtől. Nem árthat Neked. Vedd észre, hogy a hétköznapok során mik jelennek meg benned és éld át az állapotot elfojtás és tagadás nélkül.

 

 

Az előző életek feltárásával kapcsolatosan: akármit is élsz meg általa, az nem "annak" az illetőnek az előző élete, akit magadnak gondolsz. Valaki "másé". Mégis a feltárás során át tudod élni a mostani tudatoddal.

 
Mit ad ez Neked? Gondolj bele, átélni valóságként valaki más félelmeit, szenvedését, fóbiáit, terheit, halálát. Mindezt úgy, hogy beléd ivódik mélyen. Lesz még egy (vagy több) életnyi fájdalmas terhed, amelyet ebben az életben már nem fogsz tudni letenni és megoldani. Szükséged van mások szenvedésére? Nincs elég bizonytalanság és probléma benned?
 
Az a különbség, hogy ezeket, amik benned rejtőznek, amikkel szembesülsz, azokat meg tudod élni, meg tudod oldani, fel tudod "ismerni", hová vezetnek, vagyis rendelkezhetsz velük. Ami a "múltban" történt azon csak agyalni leszel képes és megoldatlan görgetni a terheket. Nem véletlenül nem "kaptad" a nyakadba ezeket a terheket a jelenlegi életedhez.
 
 
 
 

Másrészről végtelen sok tapasztalást lehetsz képes felidézni sajátodként, kellő segítséggel. Pont annyit, amennyit az emberiség minden tagja minden életében átélt. Mindet megélheted első szám első személyben. De benned csak az érzelmi terhe fog megmaradni. Nem javaslom, hogy plusz terheket emelj a válladra. A megoldás itt és most van, ehhez pedig senki "más" múltjára nincs szükséged.

 

  

szerkesztői üzenet:

Amennyiben kérdés merül fel benned, vagy szeretnél eszmét cserélni, azt nyugodtan megteheted.
Az oldalra csak azon szövegek kerülnek publikálásra, amelyeket Antemon oda szán és természetesen
csak az után, hogy azt- és annak formáját a kérdező jóváhagyta.

Levelet, kérdést, észrevételt a Kapcsolat menüpontban megadott elérhetőségekre küldhetsz.

 

Vissza