Sorsfordító idők

 

Sokatok száját hagyta el a mondat, sokatok fejét szelte át a gondolat, mikor értelmetlen pusztítást, gonoszságot láttatok, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. Sokatok érezte mélyen, vagy éppen nem is olyan mélyen belül, hogy azonnali változásra van szükség a Földetek megmentése érdekében. Voltak, akik próbáltak változtatni az eszköztáruk fegyverzetével, de beláthatóan a globális változáshoz ez vajmi kevés volt. De a teremtés, a sors segít, megadja a lökést, hogy muszáj legyen változtatni.

 

 

A jelenlegi járvány időszaka egy ilyen "kívülről" jött füles, mert éppen ideje, hogy a dolgok más irányba haladjanak a fizikai logika síkján. A tudatosság képtelen kibontakozni az egó uralta önzés világában. Abban a világban, ahol a döntő többségnek egyre inkább kizárólag a saját szerzési vágya válik egyetlen fontosságúvá, mindent és mindenkit eltiporva.

 

Kedves családbéli asztrológusom engedte át magán azt a mindent átható, lehető legjobb rámutatást adó példát, hogy ez a vírus az emberi szervezettel pont azt teszi, mint vírusként az ember a Föld nevű létezővel. Kihasználja, szaporodik rajta, pusztítja, szennyezi, gátlástalanul felborítja a benne és rajta uralkodó egyensúlyt. Ez a párhuzam a létező legjobb példa a fogalmaitok tárházából a jelenlegi helyzetben.

 

 

Ha körülnéztek, a Föld igencsak igyekszik megrázni magát, hiszen közös érdek az életben maradása. De a sok-sok figyelmeztető jel kevés volt, hogy az emberi faj igazi változást vigyen véghez.  Nem valódi változás a környezetvédelemről szónokolni egy olyan emelvényről, amelyhez vezető út minden lépése során valamiféle környezetkárosító anyagot, eszközt, erőforrást használ fel maga a szónok is. 

 

De nem csupán a bolygó a tét, a tudatosság iránya is, hiszen most egyre többen kénytelenek megállni és látni, figyelni és jelen lenni. Igazán a valóságra fókuszálni. Az eddig biztosnak hitt dolgok egy pillanat alatt válhatnak semmivé, a kontroll kicsúszik a kezekből, a jövő kérdésessé válik. 

 

Nem lejátszott meccs, hogy merre lesz a tovább. Számtalan verzió létezik, mindenki addig és abban a fajta történetben fog részt venni, amelyik számára a lehető legtöbb valós megélést és lehetőséget hordozza majd. Persze, hogy nem hal meg mindenki, de sokaknak ez kilépési lehetőség. Ugyanakkor a halál egyéb körülmények közt is mindig bekövetkezik mindenkinél és általában nem igény szerinti könnyedséggel. Persze mindig ott van a „velem ez úgysem történhet meg”. Emlékezz, minden nap lehet az utolsó bármelyikőtöknél. Ez a helyzet erre is rávilágít, hogy nincs gyeplő az egó kezében ezt kontrollálni.

 

 

Sokan csodásan felgyógyulnak, mások síkot váltva folytatják tovább útjukat, lesz akit szinte meg sem visel. Ez csupán egy nagyon intenzív változási időszak, ahol az értékrend felülvizsgálata mint lehetőség kerül a kezetekbe. Az igazi mélységre lehet ébredni általa. Hát figyeljetek, legyetek nyitott szívvel és engedjétek a változást, lássátok meg a dolgok fontosságának újrafelosztását. Igaz, még egy darabig úgy tűnik, hogy egész kényelmesen túlvészelhető minden és minden ugyanúgy fog folytatódni. De garantáltan semelyikőtök sem ússza meg belső átalakulás nélkül. Pont ez az, amiért létrejött a helyzet. Ráadásul mindezt jó nagy csapatban előre elterveztétek, mint szükségszerű "külső" hatás bekövetkeztét.

 

 

 

Lehetőségetek lesz ráébredni, hogy bizony összetartoztok mind, és mindenki a maga módján kínált segítsége egy kis csoda annak, aki kapja, ő viszont máskor és máshogy fog segíteni másokon. Ráébredhettek, hogy önmagatoknak adtok, mikor adtok és magatokból vesztek el, mikor elvesztek. Az egész történés nem megoldás, hanem egy óriási lehetőség, mivel az elharapódzott öntudatlan rohanásnak finomabb események képtelenek lettek volna megálljt parancsolni.

 

Természetesen senki nem akar meghalni vagy elveszteni a szeretteit. De ez ettől függetlenül kivétel nélkül mindenkivel megesik az életében. A mikort eddig sem tudtátok, most sem. Ez a helyzet sem más, csak csoportosabb kilépési lehetőség, ezért lehet ijesztőbb. Az fog elmenni, aki bizony a saját "pályáján" már megtette a dolgát itt.  Döntően ezért is az idősebb korosztályt érinti, de mint más esetekben, vesztettek már el gyermekeket, fiatalokat a családok, hát a mostani kilépési lehetőségben is vesznek részt olyanok, akik célzott, rövidebb életüket lerendezték.

 

Ezalatt ne azt értsd, hogy nem akarnának az elmés énjükkel tovább élni, hiszen az elme mindent és mindenkit szeretne túlélni, hanem a születésüket, vágyaikat indukáló és energiával ellátó tudat megtette, megélte a feladatát, amiért létrehozta a fizikai formáját.

 

 

Az átmenet általában fájdalmas az itt maradottaknak, de tudatuk továbbra is jelen van, példul "itt", ahonnan ezek a szavak is érkeznek, mégpedig önmaga teljességében, akár mint individuum, akár mint az egyetemesebb tudat része. 

 

Próbáljátok hát változásnak, változtatásnak felfogni a helyzetet és nem ellenállni neki. Ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozz a veszéllyel, a fizikai túléléseddel. Hanem hogy ne az eddigi módszereidhez, életmódodhoz ragaszkodj minden áron. Lásd meg a szükségszerű korlátokat, vedd észre, hogy a színdarab megváltozott, más szerepeket osztottak le. Hát légy jó színész az életed színpadán és játszd átéléssel azt a szerepet, ami most rád jutott. Lehet, hogy időre lesz szükséged, míg felfogod, hogy a régi metódusokat szélnek kell eresztened, később visszatérhet, de akkor már más leszel a bőrödben.

 

 

Engedd meg az elmédnek, hogy a fájdalmai ragaszkodásai ellenére is letehesse a régi szerepet. A valóság az, ahol vagy, amit teszel éppen, és nem a szakmád, a neved, a rangod, a felsorakoztatott tárgyaid, ékszereid.

 

Nézd meg, mit cselekedhetsz most, mivel tudod tartalommal megtölteni az életed és másokét is. Adj hozzá, teremts valamit! Most mindennél fontosabb az összetartozás érzése, az egymásnak nyújtott segítség. Akár egy mosolygós arckép küldése, őszinte érdeklődő megkeresése régi barátoknak, ismerősöknek, beszélgessetek, bocsássatok meg egymásnak. Engedjétek el a viszályokat és segítsetek minden létezőnek, ahol lehetséges. Ne azért tedd, hogy a többiek szemében emelkedett lehess, hogy mennyit tettél, azzal pont a régi metódust követed, az egó saját fényezése, saját kiemelése a gyarlók közül. Nem, most a cél, hogy megérezd, mikor adsz, vajon mit érez a másik, érezd át a szívedben az ő érzéseit. Meg fogod látni, ha figyelsz, észreveszed, hogy átjár az ő öröme és mosolya belül. 

 

 

 

 

Persze ehhez lehet, hogy időre lesz szükség, hogy érzékelőid finomodjanak, de úgysincs sok dolgod, hát figyeld az érzéseket, amelyek mint felhők az égen, hullámokban járnak át.

 

Pont ez az, amiért nem célszerű a pánikkeltő dolgokba temetkezni és azokat adni át másoknak, hiszen vajon azzal, amit ilyenkor adsz − düh, elkeseredés, félelem − vajon ha ezt érzed magad is és ezt adod másnak, az építő dolgot terjeszt? Ne strucc légy, aki földbe dugja a fejét, hanem az, aki a sötétben is képes egy kis fényt adni. Ha már úgyis sötét van, minek azt fokozni? Az körülvesz. De mikor sikerül egy pár percre mosolyt csalnod valaki arcára, az az idő érték. A Te és az ő számára is az az idő nem félelemben és fájdalomban telik. Még akkor is, ha egy körülötted lévő utolsó óráiról van szó. Mennyivel minőségibb az élet, amiben élménydús percek, nevetés, melengető érzelmek járnak át, mint a rettegés. 

 

 

A rettegés nem fog megóvni attól, ha menned kell, és a gyógyulásodat sem sietteti, sőt. Hát keresd meg azt, hogy mit tudsz tenni. Akár kommunikációban másokkal, akár viszályok rendezésben, akár együtt töltött időben, akár abban, hogy min fogsz változtatni, ha ezt túlvészeled. Szükséges lesz a más nézőpontú élet-megközelítés.

 

Azok, akik részt vesznek a jelen tudatosodó fizikai létezésben, elkerülhetetlenül fogják kapni a kisebb-nagyobb lökéseket a sorskereküktől, ha megrekednek, és amíg van esély változtatni, a továbblépés útja is nyitva fog állni előttük.