Természetfeletti

A természetfeletti képességek mivoltáról feltett kérdésre érkezett válasz

Antemon:

A természetfeletti képességekkel kapcsolatosan arra mutatok rá, hogy alapjában nem állnak a természet "felett", hiszen amit természetnek neveztek, az az érzékelhető fizikai világotok. Az pedig a fókuszotok finomságán múlik, hogy mi az, amit képesek vagytok felfogni belőle és mi az, amin átsiklotok. Vagyis, minden része a "természetnek" , mégsem fogja fel mindenki.

 

 

A felfogás fókuszát egy példán keresztül próbálom éreztetni, analógiája a nagyításkor használt eszköznek, a mikroszkópnak. Egyes modellek adott tartományok közt képesek nagyítási léptékre és korlátként jelentkezik a végső nagyítási képességük is. Más modellek finomabb hangolásúak, így a nagyítási spektrum apróbb mozzanataiban is képesek éles képet adni, valamint a maximált nagyítási értékük is magasabb, mint az előző típus.
 
 
 
 
Vajon állítható az biztonsággal, hogy azon dolgok márpedig nem léteznek, amelyeket az első, egyszerűbb eszköz nem képes megmutatni? Vajon állítható az, hogy a természetben csak azok a dolgok léteznek, amelyeket a másik, precízebb modell képes megmutatni?
Létezik olyan vizsgáló rendszer, amely képes mindent megmutatni a valóságból? Úgy gondoljátok, hogy  elmével felfogható a valóságotok, amely gyakorlatilag önmagát is csak úgy képes leírni, hogy végtelen formában létezni kezd, hogy elkülönülve a mozdulatlan semmiből kifejeződhessen?
 

Belátható, hogy mindkét eszköz az említett példában csak parányi szeletét képes megmutatni a "természetben" létező dolgoknak, amelyek attól, hogy nem fogjuk fel, már most is léteznek.

De visszatérve a példából, vedd észre, hogy a fókuszotok eltérő finomsággal működik és az átlagos emberi létező behatárolt keretek közt szabályozza. Úgymond átsiklik "lényegtelen" apróbb, vagyis "nem igazán jelentős" ingerrel járó vizsgálódási pontokon.
Ha képesek lennétek a figyelmetek rendkívül finom hangolására, még az is felfoghatóvá válna számotokra, mikor egy másik földrészen földre hull egy levél. Vagyis mindannyiótokat átjárnak a rezgések, mindössze csak elenyésző hányadotok rendelkezik kondicionált, vagy születése óta hordozott finomabb és tágabb látóterű fókusszal.

 

 

Ezen felül meg kell, hogy említsem a tudat elmén keresztüli "munkáját" is, ugyanis a felfogás, az észrevétel és a tudatosítás képessége nagyban függ attól, hogy milyen mennyiségű tudati energiát emészt el az elmétek, illetve a felfogott ingert az elme szűrője -a tanultak és a hitvilág alapján- tudott kategóriába sorolja. Legtöbb rezgés felett egyszerűen elsiklik, mint amikor két pont közt váltogatjátok a szemetek fókuszát, de a köztük lévő látnivaló nem is tudatosul bennetek, holott felfogható és valóságos a létezésük. Ez gyakorlatilag tanult és berögzött megszokás, mi is az, amire figyelned "kell" és mi az, ami lényegtelen

 

 
 
 
Születésétől kezdődően a gyermekeiteket bizonyos spektrumokról egyszerűen -akarva vagy akaratlanul- leszoktatjátok, hiszen rá kell, hogy jöjjön, hogy csak akkor kap figyelmet, ha intenzívebb fizikai tevékenységek irányába fordítja a fókuszát (hang, érintés, szaglás, látvány). A többi síkon történő kommunikációs próbálkozására nem ad "választ" a külvilág. De attól, hogy a többi köztes finomságra egyre kevésbé, majd egyáltalán nem lesztek tudatosak, attól azok még továbbra is léteznek, csak nem veszitek észre őket.
 
 
 
 
Akik úgymond természet feletti képességgel bírnak, szabadabban és finomabban képesek a fókuszálásuk kezelésére.
 
Akik elutasítanak dolgokat, ami túlmutat a felfogó képességükön, csupán önmaguk korlátait erősítik, és jelzik a külvilág és a saját tudatuk felé, melyik létterülettel kapcsolatosan vannak elmében gyökerező, vagy születéskor "hozott" elfogadást akadályozó feszültségük.
Másként megfogalmazva, a végtelen bekorlátozása és számossá tétele nem lehetséges. Az ebben való vak hit pedig az egyén korlátait mutatja, sosem a végtelen végességét.
 
A vak hit korlát, hiszen nem alapszik felismerésen vagy tapasztalaton, elmés elképzelések vizsgálat nélkül történő követése megalapozottnak vélt rendszer alapján (olvasott vagy halott dolgok). Azaz keret illesztése a minden keretnél tágabbra.
A megtévesztő benne, hogy a keretbe valóban beleillik egy rész a végtelenből, viszont a kereten kívülről szemlélve elenyésző szelet, amelyre ráhúzható az "igazság". Amely a keret határain kívül már véget is ér "igazságnak" lenni.
 
 

  
 
A tudatos önfelismerés és jelenlét kondicionálása során a táguló tudat képessé válik egyre szélesebb spektrum felismerésére a valóságból. Többek közt ezért is érdemes rálelnetek a megtapasztalóra a tapasztalatok erdejében, ahogy arról korábbi közlésemben jelzést adtam.
 
Összefoglalva, a természetfeletti képesség, mint olyan, nem áll a természet felett, mindössze az átlagosan megszokott fókusznál finomabb hangolású, vagy éppen tágabb tudatot mutat.
 
Sokak elméje látja meg a potenciális elmék közül való kiemelkedés lehetőségét olyan -mások számára irigylésre méltó- vélt-, kitalált- vagy akár valós képességben, amelyet természetfelettinek nevez.
Javaslom, hogy ne a vak hit vagy az elutasítás vezéreljen, hanem a megtapasztalás. Észre fogod venni magadban is és más létezőkön is, mikor az elméje a vélt vagy valós képességet meglovagolva  magasabbra próbálja emelni magát a többi létezőnél. Jól elkülöníthető az elme játéka és a tiszta ítélet nélküli felfogás és tükrözés a finomabb fókusszal bírók szájából.
 
Aki valóban mélyen felfogja a tágabb valóságokat, az tisztában van azzal is, mennyivel tágabb a mindenség annál, amennyit "lát" belőle.