Tomboló öntudatlanság
Öntudatlannak nevezni valakit egy tisztultabb, tágabb, tudatos pozícióból szemlélve lehetséges, mivel tudatában vagy annak, hogy az illető milyen határok közt, szűkülve képes felfogni a valóságot, és egy időben tudatában vagy annak is, hogy a valóság felfogása a te aktuális pozíciódból mennyivel szélesebb körű meglátást kínál.
Rámutatok, hogy bármelyikőtök aktuális fókuszpontja képes észlelni a nála zártabb világban létező tudatokat, viszont nem képes felfogni és elfogadni, hogy az ő tudatossági állapotánál tágabb is létezik.
Ezért állíthatom, hogy az emberiség mély öntudatlanságban szenved. A problémáitok oka a földön ez.
Mit jelent mindez. Belátható, hogy minden tudatossági szint egy tágabból szemlélve öntudatlan zárt világnak tekinthető. De hol is vannak a zárak ezen a világon? Hol vagy a valóságod önkéntes börtönébe zárva és miért veszélyes mindez?
A valóság akkor értelmezhető a duális fizikai síkon, ha megfogható számodra, azaz korlátok, határok szükségesek, szabályrendszerek, logikus elvek, amelyek alapján leírható annak a működése. Így érzed a biztonságot.
Például rendkívül primitívnek tekinthető létformákban az "uralkodsz vagy szolgálsz" vagy az "ölj vagy téged ölnek meg" elvek adhatják a határt. Ezekből a nézőpontokból leegyszerűsítve élik az életüket és minden történésre az alapelvek szabta törvényt kivetítve léteznek.
Nézd meg a bolygótokat és a társadalmakat, a hitrendszereket, mindegyikben uralkodó szabályszerűségek mozgatják és határolják be az egyes társadalmakban, kultúrákban létezőket. De azt is lásd meg, hogy ebbe a végtelen világotokba számtalan hitrendszer képes beleférni egymás mellett. Azaz maga a létezés sokkal korlátlanabb, mint a szinte végtelen számú korlátozott élettér.
Vagyis egyik élettér sem írja le és adja meg a valóságot a benne létezőknek. A benne létezők mégis tűzzel vassal állnak ki igazukért, világlátásukért, elveikért, és pusztítják el a más törvényszerűségeket vallókat.
Nézz szét a világodban, nézz szét az országok és fajok közti harcokra és ellenségeskedésre, de akár a nemek és rasszok közti ellentétekre is vethetsz egy pillantást. Az ellentétet és a feszültséget a rassz, vagy faj, vagy kultúra adta szabályrendszerek eltérése adja. Na meg a tűzzel vassal való ragaszkodás és hit, és a másiktól való olyan félelem, ami egyedül annak elpusztításával képes nyugalmat lelni.
Ennek oka a minden fajba, nembe, kultúrába, javakba vetett vak hit, azaz egyfajta öntudatlan létezés megélése. Ez a világotokban zajló problémák oka.
Az öntudatlanság fő problémáját a reflektáló létezés adja. Azaz valamiféle történésre adott tanult, kódolt válasz.
Ha egy nép abban nevelkedik, apák, nagyapák, dédapák adják át fiaiknak, lányaiknak, hogy a szőke hajú embereket a gonosz szállta meg és el kell pusztítani, akkor egy ilyen népcsoportba besétáló szőke hajszínű, érdeklődő emberek sorsa valószínűleg a reflexszerű lemészárlás lesz. Min alapul mindez? A tanultakon, a korlátokon, a valóságról elhitt képen.
Úgy érzed, ez távol áll tőled? Nos megkérdezem, hogy a világról alkotott képed honnan származik? Jó esetben a felmenőid átadott tapasztalataiból, elmondásokból, melyek ugyanúgy torzak, hiszen ők is így tanulták. De rosszabb esetben a könyvek, a társadalmi oktatási rendszer által belétek plántált és valós megélés nélkül elhitt valóságleírásokból.
Ezeket továbbadjátok gyermekeiteknek és a jelenségekre mindezek alapján reflektáltok. De ez nem más, mint egy elhitt világkép.
Nézz szét, embercsoportok egymásnak ugranak egy pillanat alatt egy-egy felröppenő hír hallatán. Hiszen mindenkinek a saját hitrendszere szerint lép rá a tyúkszemére az adott hír. Öntudatlanul, haragot szítva egymást marcangolók csoportjai vélt információk alapján ellenségeskedéssel fecsérlik el életüket, védve saját korlátolt rendszereiket.
Gondolj bele abba, hogy aki az öntudatlanul reflektáló csoportokat irányítani szeretné és tisztában van azzal, hogy "a szőkékre" ugrik a csoport, megteheti, hogy adott időszakban eléjük dobja a koncot, és míg azok marakodnak, ő kénye-kedve szerint szerzi meg hasznát a viaskodásokból. Saját régi elvetek, az "oszd meg és uralkodj" kifejezés, melyre szükséges rámutatnom. Mivel a jelen időszakban a fő mozgatórugó ez.
Na és a dezinformáció. Bármely neves is a forrás, ami az információt közzéteszi, a szándékai szerint szabja azok mennyiségét a kellő hatás elérése érdekében. Ti pedig az öntudatlan massza vagytok a borítékolható reakcióval.
Egyre jelentősebb mértéket ölt a rátok zúduló információáradat, amelyekre mint a gépezet, dolgoznak a belétek kódolt rendszerek. Néhány játékos tisztában van ezzel a reakcióhalmazzal és kedvtelésből dobálja a csontokat elétek, majd jókat derül az egymásnak ugró tömegeken.
Még egyszer mondom, az a létezési világ, amit életednek nevezel, valahonnan nézve korlátolt, reflektáló öntudatlan létezés. Vagyis ebben nyakig benne vagy magad is, kedves létező.
Az, hogy ez a jelzés értékű írás eljut hozzád, annak a jele, hogy már mélyen belül elindult benned a folyamat és keresel. Keresel kiutat és megoldást ebből a káoszból, amelyet az elmerendszerek okoznak. Sajnos hatalmas méreteket ölt jelenleg azok száma, akik menthetetlenül képtelenek lesznek ezen életükben ebből felébredni és megpróbálni kimászni a köréjük épült korlátozó létezésből. De azt is hozzáteszem, hogy ez nem is mindenkinek a célja. Hiszen tökéletes szerep egy színdarabban a gonosz uralkodó és a jó király szerepe is, akiktől nem lenne optimális, ha a darab közepén mosolygó Buddhaként csak szemlélődő állapotot vennének fel és nem reflektálnának szerepükhöz mérten, lehetőséget adva a többi szereplőnek szerepük tökéletes megéléséhez.
Vagyis nem rosszabb vagy jobb az a létező, aki öntudatlan, mint aki tudatos. Viszont aki a szerepében rosszul érzi magát, boldogtalan, és nem érti mi folyik itt, annak eljött az ideje, hogy ébredezzen és meglássa, hogy nem az emberek, akik a szerepeket játszák, a velejükig romlottak, hanem a tudatossági szintjük, a látásmódjuk tágulása egyszerűen ezen világban képes csak létezni.
Ettől még nem szükségszerű szeretned a gyilkost, de felismerheted szépen lassan a mindenki mélyén ott lakozó szereplőt, és azt, hogy az elméjük által kínált világ milyen iszonyatos mértékig uralja az egész lényüket és egyfajta vakságban élik életüket.
Benneteket ébredezőket arra szólítalak fel, álljatok meg időnként! Vegyétek észre, milyen reflexszerű szinten uralnak a szabályaitok és hitrendszeretek. Hogy a teljes politikai elit által rátok szórt hírözönben micsoda dezinformáció és egymás ellen uszítás folyik. Részigazságok, vélt igazságok mind-mind csak az egyes öntudatlansági rendszerek korlátai között nevezhetők igaznak, távolabbról nézve egész más kép tárul eléd már.
Nem sokban tér el ez attól a kisgyermektől, aki tragédiának fogta fel, mikor elvették a csokiját, mert sokat evett már, és aki akkor torka szakadtából bömbölt, úgy vélve, hogy vége a világnak és pusztított volna, ha tud, hogy kapja vissza, ami az övé. Az ő világa az akkori öntudatlansági állapota volt, felnőve belátható az ő igazsága és a szülőé is, aki a saját öntudatlansági szintje szerint látta jónak megvonni tőle.
Mindannyian gyermekek vagyunk, folyamatos táguláson megy keresztül az emberi tudat, amelynek, akárcsak a világotoknak, nincs határa, sem vége. Ezért minden létezési forma öntudatlanság, viszont minden ebből ébredés egy magasabb minőségű, az életet mozgató közös forráshoz egyre közelebb álló tudatosságot kínál.
A megvilágosodások folyamatosak lehetnek egy életben, és minél több ilyenen mentek keresztül, annál inkább lesztek képesek értékelni a mindent átszövő létezést, az élet minden szikráját a kismadár szemében vagy a kő néma fekvésében is.
Folyamatos közlésekkel próbálok számotokra ébresztő jelzéseket átadni. Szükség esetén személyes közléseken is, hogy a keresők megtalálják az utat.
További infomációkhoz az „Elérhetőségek” menüponton keresztül juthatsz