Világvége? avagy mi zajlik a konkrét jelenben

Antemon:

Érzékelhető, hogy bár többetek már el-el veszi a szemétől a "távcsövét", mégis inkább adhat számára felismerést pár kisebb léptékű, úgymond hétköznapotokra mutató jelzés.

 
Átadok pár nézőpontot a jelen valóságotokról, a hétköznapokról, a világotok aktuális "állapotáról". Ugyan mindez csak a teljesség egy részlete, mivel a tudatotok egy része ezt éli kézzelfogható valóságnak, így szemléljük meg ezt a színteret.
 

Az élet maga egy ébredési folyamat, a teljesebb látókörrel bíró tudatotok itt a fizikai világban is szeretne öntudatra ébredni. Ez a folyamat rengeteg generáció óta tart. Ahhoz, hogy meg tudjátok különböztetni az "álmokat" a "valóságtól", először is álmodni szükséges, majd felébredni belőle és mindkét "világ" tudatában lenni egyidőben.

 
A fizikai síkon a teremtést gyakoroljátok és álmokat szőttök róla. A világotok nem létezne, ha nem lenne mihez viszonyítani, így szükségszerűvé vált a lét és nemlét egyidejű tapasztalása, hogy képesek legyetek felismerni a teremtett dolgokat. Hiszen mindent csak úgy észlelhetsz, ha tudod valamihez viszonyítani, vagyis elkülönül
az egységtől.
 

Létrehoztátok az elmét, hogy elkülönült indivídumok legyetek a világ többi "dolgától". A fizikai síkon való "túléléshez" erre szükség van, gyermekeitek számára automatikusan adjátok át az elme építőköveit. Egy olyan látásmódot, hogy képes legyen "saját magát" létrehozni a világban, azaz elkülönülni a létezés egységétől.

 
Adtok számára nevet és tulajdonságokat, határokat, szabályokat és a figyelmét fokozatosan kizárólagosan ezen rendszerek fókuszálására tanítjátok. Megjelenik az "Én" és a "többiek". De jelen közlésem célja nem ennek a folyamat részletezésére irányul.
 
 
 

 

Ahhoz, hogy 2 ember megérthesse egymást, közös rendszerben kell léteznie. Vagyis elfogadni határokat, jelentéseket, szabályokat, így már közössé válik a "játéktér". Azonos világot él.

 
Ha megfigyeled, mikor közös játékokat játszotok, amelyek szabályokkal bírnak, azok a jelen valóságotokban léteznek, de mégis csak egy korlátokkal teli szelet az élet lehetőségeiből.
Egy saját kis világ, ami élvezetes és örömöket ad. Képesek vagytok a benne történő "veszteségeken" is túllépni, mert nem veszitek véresen komolyan, hiszen maga a veszteség is csak ezen kicsi rendszeren belül "valóságos". A játék része.
 
 
 

A mostani "valóságotok" hasonló módon létezik a teljességben, mindössze egy halvány szelete szűkös korlátrendszerrel. Viszont döntő többségben nem vagytok tudatában annak a "valóságnak", amiben létezik a "játéktér".

 
Mikor unalmassá, megszokottá válik egy játszma, nem él meg benne teljességet a résztvevő, megpróbálja a határokat tágítani, kipróbálni új dolgokat, amelyek túllépnek a látszólagos határokon. Amint ez sikerül és felfogható a résztvevők számára és el is fogadják a határok kitolását, a játék újra izgalmassá válik. Tágul a "valóság".
 

Az emberiség fejlődése, történelme, a tudomány, a vallások mind ezt a folyamatot követik. A kialakult elvrendszerek és határok segítségével éli az emberiség az életét és próbálja a késztetései alapján kifejezni önmagát és végre nyugalmat, megelégedettséget találni. Hiszen az indíttatás, a késztetés, amely a születésetek létrejötte mögött áll, mind erre irányul, hogy öntudatra eszméljen a fizikai síkon is. Ez olyankor következik be, mikor mély felismeréssel ráébred, hogy "álom" világot épít és honnan is származik a késztetése.

 

Ez az ébredés vagy "megvilágosodás" spontán is bekövetkezhet, adott esemény vagy felismerés hatására, de az álomszövés, megélés, tágulás és újabb megélés körforgása is oda vezet, hogy eléri az álom-rendszer eszköztárának és lehetőségeinek a határát, majd ráébred, hogy a mód, ahogy és ahol keresett, zsákutcává válik.

 

Most közelítsünk rá hírtelen a napi valóságra. Vizsgáld meg a rendszereket, amiben élsz. A törvények rendszerét, a pénz mozgásának rendszerét, a politikát. Az emberi elme biztonságos és kiszámítható környezetre vágyik, ahol mindennek tudja a helyét és logikus lépéseket tehet a saját túlélésének biztosítása érdekében. Hogy ez a lehetősége meglegyen, szabályokra és határokra van szükség, mégpedig olyanokra, ami az életterében résztvevő többi elme is kötelezőnek érez saját magára.

 

-

 

Ha mindenki betartja a szabályokat, kiszámítható a "jövő", biztosítható a túlélés. De minél szigorúbb szabályrendszereket alkalmaztok, annál hamarabb válik a kiszámítható, azaz biztonságos játéktér korlátozóvá és unalmassá és nem adja meg a "teljesség" érzetének látszatát.  Az egyes létezők késztetéseik "vérmérséklete" szerint kezdenek megpróbálni tágítani a játéktéren, átlépve a határokat. Amint megfelelő mennyiségű tudat ébred rá, hogy igazából ott nem is volt határ, máris hallgatólagosan elfogadottá válik egy tágabb rendszer létrejötte.

 
Az idősebb korosztály minden generációban visszaemlékezhet, hogy az ő fiatalabb időszakában az erkölcsök, tisztelet és hasonló elvek mennyivel "szűkebb" játékteret engedtek meg.
 
 
Ugyanez igaz minden rendszerre. Persze vannak, akik foggal körömmel ragaszkodnak a határokhoz, míg mások kiléptek ezen valóságokból. Gondolok itt például a vallásokra. Maradnak követőik, vannak, akik megújult formában újraértelmezik a régi elveket, külön csoportok születnek, akik hallgatólagos közös megállapodással elfogadnak szabályrendszereket önmagukra.
 

A törvényekkel és anyagi javakkal kapcsolatos esetekben már nem elegendő a hallgatólagos közös megegyezés, mert a történelemben korábban erre tett próbálkozások csődöt mondtak, nem tudták megvédeni a magántulajdont. Közös elvrendszerek születtek, születnek, így ezen megállapodások elveit írásos formában rögzítitek és  kézjeggyel ellátva teszitek létezővé a szabályokat.

 

Beláthatod, hogy mindezek ellenére ezek illuzórikus dolgok és mindössze addig képesek létezni, míg elegendő számú létező tudat részt vesz a játékban és kötelezőnek érzi magára a határokat. Az is belátható, hogy egy ember, ha úgy is gondolja, hogy nincsenek szabályok és átlépi azokat, akkor a szabályok nevében a többiek akár el is pusztíthatják.

 

 

Nem a szabályok ellen kell dolgozni, mert az is a létüket erősíti. Bármi ellen- vagy mellett kardoskodtok, az mind azon "korlát" létét erősíti. A felismerés, hogy ez a korlát csak a játék része, valamilyen szintű illúzió, hogy a saját élet teljességében ez csak egy porszem ezáltal átrendeződik benned a dolgok a fontossági sorrendje. Ez már lehetőség az egyén számára, hogy valóban Önmagát élhesse, és ne áldozza fel a benne rejlő késztetéseket, és az életét egy ideig-óráig "valós" illúzióért.

Az ébredés folyamata követhető, a rendszerek annyira komplexé kezdenek válni a világotokban, hogy hatalmas energia kellene ahhoz, hogy egy-egy egyén képes legyen irányítása és befolyása alatt tartani.

 

 

Egyes rendszerek területeit is már felosztottátok egymás közt, hiszen egy irányító nem képes átlátni, megszervezni. Erre példát találhattok a mindennapokban.Az orvostudományotok, politika, pénzforgalom, technika, és egyéb tudományágak mindegyike tágítja a határokat és akár eddig nem létező szakterületek keletkeznek, hogy a létrejött elvrendszerek közti összefüggéseket próbálják átlátni. Ilyenek például a jogszabályokkal foglalkozó emberek, az emberi elme visszáságait elemző pszichiáterek, de élő példa a politológusok és egyéb elemző ágazataitok is.

 
A rendszer tökéletes is lehetne, de minden résztvevő tudat valamilyen szinten eltérő késztetést hordoz magában, ezért a saját életterének határait is tágítani próbálja. Hozzáadódik még az is, hogy a gondolatok szülte gondolatok és azokból eredő lehetőségek amelyek újabb gondolatokat szülnek, annyira szerteágazóak, hogy követhetetlenné válnak.
 
Ez a rendszer, ez a világfelépítés már most nem képes önmagát fenntartani. Rengeteg oldalról omladozik, és abba az irányba mozdul el, hogy a rendszer valódisága meg fog kérdőjeleződni, akkor pedig mint rendszer megszűnik.

Az "irány", hogy tágul a valóság és mindig is tágulni fog, nem változik. Annak a "jövője", hogy ez mi módon következik be, ugyan jósolható, de, mivel a pillanatok adta cselekvés gyakorlatilag szabadon választott, minden pillanatban változik ez a "jövő". Pontosabban annak megvalósulási módja. Ez pedig az egyéni tudatok döntésén és a tapasztalások szükségességén múlik. 

 
Azon tudatok, akik egyetlen világuknak élik meg ezen rendszereket, a világ végével egyenértékű csapásként foghatják fel ezt a változást vagy ébredési folyamatot, hiszen elképzelni sem képesek más létezési "formát". Itt a pánik szerű létfenntartási ösztön nevében szélsőséges tetteket is véghez vihetnek. Mások, akik ráébrednek az illúziókra, másként reagálhatnak és más módon folytathatják létezésüket és a tágulás folyamatát.
 
 

Amiért közléseket adok számotokra, az azon lehetőség életre hívása, hogy egy kevéssé radikális "verziót" legyetek képesek megvalósítani. A "jövő" nincs lekorlátozva folyamatosan változik. Ha felismered az életedben a "valós" és illuzórikus dolgok közti különbséget és ráébredsz a saját valóságod tágabb mivoltára, segítségére lehetsz a többi tudatnak is az ébredési folyamatban jelzéseket mutatni, lehetőséget adni, hogy meríthessenek szükségük szerint a számukra beépíthető sugarakból.

 
A legtöbb, amit tehetsz, hogy felismered a benned zajló folyamatokat, a késztetéseidet, a felvett gátakat, az önkorlátozásokat. Ezek levetésének lehetőségéhez ez az első lépcső.