Antemon:
Érzékelhető, hogy bár többetek már el-el veszi a szemétől a "távcsövét", mégis inkább adhat számára felismerést pár kisebb léptékű, úgymond hétköznapotokra mutató jelzés.
Az élet maga egy ébredési folyamat, a teljesebb látókörrel bíró tudatotok itt a fizikai világban is szeretne öntudatra ébredni. Ez a folyamat rengeteg generáció óta tart. Ahhoz, hogy meg tudjátok különböztetni az "álmokat" a "valóságtól", először is álmodni szükséges, majd felébredni belőle és mindkét "világ" tudatában lenni egyidőben.
Létrehoztátok az elmét, hogy elkülönült indivídumok legyetek a világ többi "dolgától". A fizikai síkon való "túléléshez" erre szükség van, gyermekeitek számára automatikusan adjátok át az elme építőköveit. Egy olyan látásmódot, hogy képes legyen "saját magát" létrehozni a világban, azaz elkülönülni a létezés egységétől.
Ahhoz, hogy 2 ember megérthesse egymást, közös rendszerben kell léteznie. Vagyis elfogadni határokat, jelentéseket, szabályokat, így már közössé válik a "játéktér". Azonos világot él.
A mostani "valóságotok" hasonló módon létezik a teljességben, mindössze egy halvány szelete szűkös korlátrendszerrel. Viszont döntő többségben nem vagytok tudatában annak a "valóságnak", amiben létezik a "játéktér".
Az emberiség fejlődése, történelme, a tudomány, a vallások mind ezt a folyamatot követik. A kialakult elvrendszerek és határok segítségével éli az emberiség az életét és próbálja a késztetései alapján kifejezni önmagát és végre nyugalmat, megelégedettséget találni. Hiszen az indíttatás, a késztetés, amely a születésetek létrejötte mögött áll, mind erre irányul, hogy öntudatra eszméljen a fizikai síkon is. Ez olyankor következik be, mikor mély felismeréssel ráébred, hogy "álom" világot épít és honnan is származik a késztetése.
Ez az ébredés vagy "megvilágosodás" spontán is bekövetkezhet, adott esemény vagy felismerés hatására, de az álomszövés, megélés, tágulás és újabb megélés körforgása is oda vezet, hogy eléri az álom-rendszer eszköztárának és lehetőségeinek a határát, majd ráébred, hogy a mód, ahogy és ahol keresett, zsákutcává válik.
Most közelítsünk rá hírtelen a napi valóságra. Vizsgáld meg a rendszereket, amiben élsz. A törvények rendszerét, a pénz mozgásának rendszerét, a politikát. Az emberi elme biztonságos és kiszámítható környezetre vágyik, ahol mindennek tudja a helyét és logikus lépéseket tehet a saját túlélésének biztosítása érdekében. Hogy ez a lehetősége meglegyen, szabályokra és határokra van szükség, mégpedig olyanokra, ami az életterében résztvevő többi elme is kötelezőnek érez saját magára.
-
Ha mindenki betartja a szabályokat, kiszámítható a "jövő", biztosítható a túlélés. De minél szigorúbb szabályrendszereket alkalmaztok, annál hamarabb válik a kiszámítható, azaz biztonságos játéktér korlátozóvá és unalmassá és nem adja meg a "teljesség" érzetének látszatát. Az egyes létezők késztetéseik "vérmérséklete" szerint kezdenek megpróbálni tágítani a játéktéren, átlépve a határokat. Amint megfelelő mennyiségű tudat ébred rá, hogy igazából ott nem is volt határ, máris hallgatólagosan elfogadottá válik egy tágabb rendszer létrejötte.
A törvényekkel és anyagi javakkal kapcsolatos esetekben már nem elegendő a hallgatólagos közös megegyezés, mert a történelemben korábban erre tett próbálkozások csődöt mondtak, nem tudták megvédeni a magántulajdont. Közös elvrendszerek születtek, születnek, így ezen megállapodások elveit írásos formában rögzítitek és kézjeggyel ellátva teszitek létezővé a szabályokat.
Beláthatod, hogy mindezek ellenére ezek illuzórikus dolgok és mindössze addig képesek létezni, míg elegendő számú létező tudat részt vesz a játékban és kötelezőnek érzi magára a határokat. Az is belátható, hogy egy ember, ha úgy is gondolja, hogy nincsenek szabályok és átlépi azokat, akkor a szabályok nevében a többiek akár el is pusztíthatják.
Nem a szabályok ellen kell dolgozni, mert az is a létüket erősíti. Bármi ellen- vagy mellett kardoskodtok, az mind azon "korlát" létét erősíti. A felismerés, hogy ez a korlát csak a játék része, valamilyen szintű illúzió, hogy a saját élet teljességében ez csak egy porszem ezáltal átrendeződik benned a dolgok a fontossági sorrendje. Ez már lehetőség az egyén számára, hogy valóban Önmagát élhesse, és ne áldozza fel a benne rejlő késztetéseket, és az életét egy ideig-óráig "valós" illúzióért.
Az ébredés folyamata követhető, a rendszerek annyira komplexé kezdenek válni a világotokban, hogy hatalmas energia kellene ahhoz, hogy egy-egy egyén képes legyen irányítása és befolyása alatt tartani.
Egyes rendszerek területeit is már felosztottátok egymás közt, hiszen egy irányító nem képes átlátni, megszervezni. Erre példát találhattok a mindennapokban.Az orvostudományotok, politika, pénzforgalom, technika, és egyéb tudományágak mindegyike tágítja a határokat és akár eddig nem létező szakterületek keletkeznek, hogy a létrejött elvrendszerek közti összefüggéseket próbálják átlátni. Ilyenek például a jogszabályokkal foglalkozó emberek, az emberi elme visszáságait elemző pszichiáterek, de élő példa a politológusok és egyéb elemző ágazataitok is.
Az "irány", hogy tágul a valóság és mindig is tágulni fog, nem változik. Annak a "jövője", hogy ez mi módon következik be, ugyan jósolható, de, mivel a pillanatok adta cselekvés gyakorlatilag szabadon választott, minden pillanatban változik ez a "jövő". Pontosabban annak megvalósulási módja. Ez pedig az egyéni tudatok döntésén és a tapasztalások szükségességén múlik.
Amiért közléseket adok számotokra, az azon lehetőség életre hívása, hogy egy kevéssé radikális "verziót" legyetek képesek megvalósítani. A "jövő" nincs lekorlátozva folyamatosan változik. Ha felismered az életedben a "valós" és illuzórikus dolgok közti különbséget és ráébredsz a saját valóságod tágabb mivoltára, segítségére lehetsz a többi tudatnak is az ébredési folyamatban jelzéseket mutatni, lehetőséget adni, hogy meríthessenek szükségük szerint a számukra beépíthető sugarakból.