A sűrűsödő problémák háttere II.

Szerkesztői megjegyzés:

A sűrűsödő problémák háttere I. című közlés folytatása

Antemon:

Figyeld az embereket, figyeld meg, mikor valaki mérges, és szidalmaz, látható, hogy a feszültséget a "vanság" nem elfogadása adja benne. Az egész ilyenkor nem a szidalmazottról, hanem a dühös emberről szól. Ilyenkor saját magát vetíti ki, a benne rejlő elvárásokat, falakat, ellenállásokat. Bármit is állít vagy mond, az az ő világlátását, aktuális megélését tükrözi. (De rámutatok, hogy ez a helyzet minden egyéb létező megnyilvánulásra is.)

Természetesen ha egy ilyen állapotú, öntudatlan megélést végző tudatot szembesíteni akarsz azzal, amit és ahogyan tesz, akkor az a korábban említett integritás-védelem miatt még nagyobb feszültséget tud benne indukálni.  Javaslom, vedd észre, hogy az emberek mennyire rabjai a beléjük ívódott elképzelésendszereknek - az elmének.

Teljesen mindegy, mi a valóság, az elmék inkább szeretnék, hogy az élet útjai kövessék az elképzeléseiket, mint hogy ők idomuljanak a történésekhez.

Bármilyen beszélgetést megfigyelsz, ott az a szempont, hogy az illető mit gondol éppen. Holott ez szürreális, hiszen az élhető pillanat valósága ott van, és mégis egy múlandó illúzió buborék, az aktuális gondolat a hangsúlyos.

 A gondolat egy emlék, a valóság egy elmúlt pillanata alapján indukált értelmezés torzulat, illetve ezen gondolatok alapjain formálódott jövő-illúzió "képe". Ez minden esetben csak valami silány, torzított formája annak, ami megélhető. Hogyan is lehetne bármi több - vagy akár csak egyenértékű azzal -,  mint ami van, amiről születik a gondolat is? Ráadásul a gondolat kérész életű, változó és szubjektív buborék. Kizárólag te észleled, és számodra hoz létre illúzió világot, amíg hiszel neki, és elfogadod önmagadként, és követed vakon.

A beszélgetésekhez visszatérve, lásd meg a gyakran használt kifejezéseket.: „azt gondolom, hogy” vagy ugyan ez másként megfogalmazva „szerintem”.  Ekkor a beszélő a gondolatvilágát ecseteli, amelynek mindössze az ő múltjához és elképzelés rendszeréhez van köze, nem pedig a pillanat adta élethez. Még akkor is így van, ha a valóságRÓL szól.  Mégis az őt hallgatók a saját gondolataikat, tetteiket teszik ettől függővé. Teszik ezt akkor is, ha egyetértenek vele, de akkor is, ha elutasítják, hiszen mindkét esetben a beszélő gondolata a kiindulási alap, amit követ vagy elutasít valaki, vagyis függ tőle.

Megjelennek az „igaza van” és a „nincs igaza” fogalmak. De vajon lehet igaz, vagy nem igaz egy gondolat? Hiszen az a valóságról születő torzult látásmód egy bizonyos szemszögből. 

Nem teljesen mindegy, hogy egy valóságot felfogó létezőben éppen miféle torzított gondolat jelenik meg? Valóban az lenne számodra leglényegesebb, hogy éppen azt gondolja-e, hogy „háború”, vagy, hogy „szezámmagos zsemle”? Valóban ezek alapján kell a cselekedeteidet, vagy gondolataidat megválogatnod? Vajon a mások gondolataira összpontosítás, az azoknak való megfelelés milyen arányban töltik ki az életed idejét?

A gondolatok - akár csak a düh- az illetőre jellemzőek kizárólag, az ő elméjének értelmezés-rendszere szüli. De továbbra is illúziók a fejben. A valóság ott van körülötte, a pillanat, a tér, a lehetőségek, az élet végtelen formája, „ő pedig mint leglényegesebb tevékenység, „azt gondolja, hogy”. Amennyiben ez egy TV adásban történik, milliók szegezik a figyelmüket felé, és lesik, hogy ő éppen mit gondol, mintha ez valójában számítana valamit. Ebből akár versenyt is rendezhetnétek, hogy ki bír "nagyobbat" gondolni, még az sem lenne sokkal szürreálisabb, mint a jelenegi "normálisnak" megélt helyzet.

Bizonyos nézőpontból azonban lényeges,  hogy valaki mire gondol, hiszen ez - mint azt korábban jeleztem - az öntudatlan létezésben a cselekedetek forrása (oka). A feszültségek a gondolatok által indukáltak. Vagyis az már számít, hogy az illető mit tesz a pillanatban. Ez az egyetlen valóságos az életben, a tett a megélés pillanatában. Ez az, ami teremt, változtat. De a miértek, az okok illúziók. Ugyanakkor ezen illúziók, ha sokakba vannak plántálva, globális cselekvést és öntudatlan irányítást is végezhetnek. Ilyen alapokon zajlottak a nagy háborúitok is. 

Ezen illúziók adják számotokra a törvényeket, szabályokat és azok kiskapuit is, az erkölcsi és vallási szabályokat úgyszintén. Élet az elmében, a gondolatok közt. Nem is rossz játék ez, hiszen a keretei közt tudtok létezni. Amint túllépitek, a társadalmi csoportok által elfogadott szankcióival szembesülhettek. Illúziónak nevezem azért, mert nincs valós, csak gondolati és hitbeli alapja. Ahhoz, hogy az élet ezek szerint történjen, sok ember együttes hite és egységesnek kinéző gondolatrendszere szükséges. Ekkor már a külső szemlélő rendszert képes felfedezni az adott embercsoport tetteiben. De valójában a miértek csak a fejekben léteznek.

Ha bizonytalan vagy abban, hogy ez így van, nézd meg hányféle kultúra, társadalmi réteg, vallási csoport , törzsi közösség, stb., létezik párhuzamosan a világotokban és él meg saját világokat. Egyesek ölre mennek másokkal, hiszen a hitrendszerüket sérti a másik léte. De egyik sem méri fel mélységében, hogy egy illúzióban léteznek. A fizikai világotok viszont megengedő, teret enged mindennek, létezhet benne ez is és az is. Egyik sem jobb, vagy rosszabb, mindössze más megnyilvánulás. Az öntudatlanság itt is megmutatkozik egészen addig, míg rá nem ébred az emberi létező, hogy illúzió-világok nevében cselekedett eddig.

Rámutatok számodra, nagyon mély különbség, hogy a tetted tudatos jelenlétedből fakad, és annak visszaverődéseit tapasztalod meg jelenlévőként a pillanatban, vagy egy rád ragadt, önkéntelenül követett gondolati struktúra nevében rángat az életeden keresztül az elméd. Ráadásul ezen tetted következményeit sem vagy képes tisztán felfogni, csak a rád rakódott elmés értelmezések kusza torz tükrén keresztül.

Az öntudatlanságból való ébredés egyik eszköze a test, amely képes a figyelmedet egy pillanat alatt kirántani abból, ahová éppen kalandozik. A testi tünetek és fájdalmak jelzések számotokra, hogy kénytelen legyél a jelenre, a valóságra, az „életre” figyelni, azaz, hogy az életedet éld, és talán vedd észre, hogy a fizikai testedet olyan mértékig kiszipolyoztad az ideák nevében, hogy az nem képes egészséges maradni.

Ez nem csak a túlhajszolásra értendő, hanem a betegségekre is.  A mozgást indukáló belső villámok a test célzott területeit működtetik, legyen ez akár a légzés, keringés, bélmozgás vagy maguk a végtagok.

Példaként rámutatok pár területre. A táplálék nyelésében résztvevő izmok és szervek a psziché „befogadási” , beengedési folyamatait is leképezik. Bármilyen pszichés ellenállásod ezen területek működésében is idéznek elő ideiglenes-, vagy akár tartós elváltozásokat. A dolgok megemésztésének analógiája pedig az emésztőszervek működésében okoz fennakadást.

Az elengedések mértékét, – azaz a ragaszkodások feladásának sikerességét – pl. a széklet továbbításának, ürítésének gördülékenysége is mutatja. De ugyanezen terület működésében érzékelhető az anyagiakhoz való túlzott ragaszkodás is székrekedés formájában. Itt példák sorát említhetném még.

Minden testműködés belső energia által szabályozott. Ezen pályák „tudattalan” működése tökéletes egészen addig, míg tudatosan nem kerülnek elfojtásra vagy visszaszorításra az itt jelentkező - és az elme számára akár szőnyeg alá sepert - belső késztetések, energiahullámok.

Beláthatod, hogy bár hasznosak a gyógyszereitek, de az ezekből fakadó valós problémákat nem fogják tudni megoldani, ha az egyén megélése nem változik. A rettegett betegségetek, a rákos folyamat is hasonló, tartósan fennálló energiaáramlások felborulásából jön létre, ezért is nehezen gyógyítható, hiszen komplex, megszokott megélési minták hozták létre, és a gyökeres megélésbeli változás - amely a regenerálódáshoz szükséges lenne - csak ritkán megy végbe.

A közlés ebben az esetben is torzít, mert kizárólag általánosságban tudok számotokra iránymutatást adni, egyén szintjén ettől jelentős eltérések is tapasztalhatóak. Például olyan beteg gyermekek, akik a környezetük, szüleik számára „vállalt” megélésként adnak betegségükkel felismerésekre lehetőséget. Ők többek közt  ezért testesülnek meg a világotokban. Valóban "testreszabott" útmutatást ebben az esetben is személyes jelenlét során tudok átadni.

A testi tünetek jelzése ellenére saját magatokat „altatnátok” még mélyebb álomba. Figyeld meg a testi tünetekhez való elfogadott hozzáállásra sarkalló információitokat, „nincs időd a fájdalmakra”. "Valamiféle vegyszer bejuttatásával nyomd el ezen akadályozó tüneteket és siess a jövőbeni célod felé tovább!”

Nem baj, ha eközben elpusztítod élőhelyed, megmérgezed a táplálékodat, majd megeszed azt, elszennyezed az ivóvizedet, szeméttel tömöd a földet, amelyben ételt termelsz. Mire feleszmélsz a kergetett ideák fontosságából, észreveheted, hogy a tested és a többi test pusztulását készítetted elő.

Ha úgy érzed, te ebben nem működsz közre, megkérdezlek, tesze-e bármit másként ennek elkerülése érdekében? Emlékezz, ha változtatni akarsz, ne másokon kezdd, hanem saját magad változz!

Ugyanakkor arra is szükséges rámutatnom, hogy a pusztítás és mérgezés sem jobb vagy rosszabb megélés bárminél. Az élet teret ad bármire, bármi megélésére. Az új születéséhez a régi eltűnése szükséges, így kap teret és lehetőséget.

Minden sűrű fizikális anyagként érzékelhető dolog egy ritkább rezgésű energiaminta besűrűsödött formája. Létrejöttéhez intenzív és tartós energiákra van szükség. Igaz ez a testre is. A tested formája, energetikája és adottságai tükrözik a tudat magával hozott indíttatásait és lehetőségeit/korlátait is egyben.

Minden testi érzetre szükség van, hogy a tudat fókusza itt tudjon maradni. Sok esetben pont ezért alakulnak ki tartós fájdalmak és betegségek, hogy az elkalandozó fókuszt visszahúzzák a földre a fizikai létezés csodálatos és könyörtelen érzetét adva számotokra. Sokatok nem is veszi észre a testét egészen addig, míg valamiféle fájdalom nem kezd jelentkezni. Pont ezért fájdalomként jelenik meg, nem pedig a figyelmet nem húzó „minden rendben” érzetként.  A mélyebb belső energiák szó szerint megtestesülnek. A belső változások testi változások formájában is materializálódnak. A torzult, megrekedt energiáknak is megjelennek testi tükrei ugyanúgy, mint a harmóniának. Ezen elváltozások létrejötte és megszűnése,a sűrűségükből adódóan sokkal időigényesebbek - sőt akár végleges is lehet –, mint az indukáló energetikai mintáik.

Továbbra is utalok rá, hogy a közlések torzítanak, és az individuum megélései ezektől eltérőek lehetnek. Akár az sem ritka, hogy teljes belső harmónia és jelenlét párosul egy „fogyatékos” fizikai testtel, ezek a tudatok ilyen fajta „horgonyt” választottak, hogy egy ennyire kitágult tudattal is képesek legyenek a fizikai létre koncentrálni, pont a „nehézségei” által, tanításokkal segítve másokat.

Mind a cselekvés, mind a test fontos része a létezéseteknek, és az oly sokszor említett ego is rendkívül fontos és kifinomult eszközötök. Fontos, hogy a megélések közepette megtartsátok az egyensúlyt az általatok „külső” és „benső” világnak megélt teretekben. Egyik sem elhanyagolhatóbb a másiknál. A lényegi része az élet teljességének, hogy minél tisztábban át tudjátok élni a valóságotokban az egyedüli létezőt, a pillanat végtelen szikráit és ráébredjetek az egyedüli állandóra a változások végtelenjében, hogy mindezt tapasztalhatjátok.